Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Viga Gyula: A gyümölcs a népi árucserében

kulását, újak létrejöttét.

2 7 Mindez azonban már új kereteket jelentett a hagyományos tevékenységi forma számára, s ettől kezdve néprajzi módszerekkel is könnyebben megragadhatók annak jellemzői. Ennek birtokában, a történeti adatok felhasználásával azonban úgy vélem, felfejthetők a fentebb vázolt korszak népéletének ezen vonatkozásai is. A gyümölcskereskedelem egyik legfontosabb kérdése a szállítás módja, illetve egyáltalán annak lehetősége. A gyümölcsfajok jelentős része ugyanis a mozgatást rosszul tűri, már egy-két napos szekerezés helyrehozhatatlan minőségromlást eredményez benne. Bár lényegében minden gyümölcsfaj kereskedelmi forgalmára vannak adataink, mégis úgy tűnik, hogy mindenekelőtt az alma és a körte voltak azok, amelyek a legnagyobb szerepet játszották az árucsere ezen területén. A gyümölcs értékét a szállíthatóság nagyban meghatározta. Egy XVI. századi francia gyümölcsészeti munka például a gyümölcs jó íze mellett mindjárt azt hangsúlyozza, hogy az sokáig eláll és a szállítást jól bírja.

2 s A hazai almafajták egy részének, s éppen azoknak, amelyek forgalmazásáról legtöbbször adnak hírt, az a sajátosságuk, hogy hosszan tárolhatók, s a tárolás során, a tél folyamán érnek igazán élvezhetővé.

29 Ilyen volt például a Paris alma, amely Erdély főleg Marosszék „dúsan jövedelmező keresetczikkét" képezte,

30 s különösen ilyen volt a forrásainkban leggyakrabban emlegetett fűzalma, fűzfaalma. Ez a tavaszig elálló almafajta már 1407-ben felbukkan egy oklevélben,

3 ' s neve ma is él, főleg a Tisza mente és a Tiszántúl népének emlékezetében.

32 Bél Mátyás szerint: „Édes az is, melyet a fűzfáéhoz hasonló nedvéről füzes almának (Felberapfel) hívnak; héja és húsa kemény, de amikor télen meglágyul, jó ízű..."

33 A fentebb idézett sorok egy másik, a kereskedelem szempontjából ugyancsak el nem hanyagolható kérdésre, a gyümölcs tárolására hívják fel a figyelmet. Bár a recens gyűjtések ma már csak elvétve tesznek említést a téli gyümölcsfuvarozásról,

34 a télre nagy mennyiségben tárolt gyümölcs arra figyelmeztet, hogy azt vagy a tél folyamán, vagy akár a tél elmúltával is árusíthatták. A téli elvermelés szokását 1667-ben Lippai János is megörökítette „Posoni kert" című munkájában: „A Felföldön, Bodrog-közbe, Szamos-közbe a Tisza mellett, ahol sok gyümölcs terem, egy övedzőig való vermet ásnak ott kinn a kertben, száraz helyen és szellőn: annak szélessége majd másfél ölnyi, hosszassága három vagy négy és aki mint akarja. Azt alól megrakják szalmával, vagy mással, jól a vermen fellyül. Azután sással jól befedik, hogy a víz belé nem szivárkozzék, és ha a hó magas, szépen megmarad alatta az alma, igaz, hogy fellyül valamelyest össze-fagy: de azon alól igen frissen megmarad."

35 Van adatunk a gyümölcs — főleg alma és körte — elvermelésére 27. GUNST Péter 1976. 344-345. 28. RAPAICS Raymund 1940. 145. 29. Vö.: GIRÓKÚTI P. Ferenc 1863. 30. GIRÓKÚTI P. Ferenc 1863. 10. 31. RAPAICS Raymund 1940. 87, 89. 32. Vö.: SZABADFALVI József 1982. 424. 33. BÉL Mátyás 1984. 240. 34. Vö.: VIGA Gyula 1985. 303-304. 35. Idézi: KUKNYÓ János 1973. 59. 181