Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Viga Gyula: A gyümölcs a népi árucserében

a Duna-Tisza-közéről (Helvécia),

36 Valamint Göcsejből is.

37 Mivel nem tarthatjuk valószínűnek, hogy ez a gyümölcsmennyiség saját, családi fogyasztást szolgált volna csupán, azt kell gondolnunk, hogy a gyümölcs — főleg téli alma és körte — kereskedelmének időszaka talán hosszabb lehetett, mint az egyes fajok érését követő néhány hét.

38 Az egyes gyümölcsfajok szállíthatósága természetesen meghatározta a velük való kereskedés kiterjedését is. Ebből a szempontból is az alma és a körte lehetett az, amelyekkel a legnagyobb amplitúdójú kereskedelem folyt. Ezt látszik igazolni a rendkívül sok alma- és körtenév is, amelyek bizonyára lényegesen kevesebb fajta eltérő tájnyelvi neveit tükrözik.

3 9 Utalnom kell arra, hogy amint a gyümölcstermesztés népi hagyományában, úgy a vele való kereskedelemben sem válnak el egymástól a termesztett és a vadon termő növények hasznosításának szálai. Főleg az északi hegyvidékről tudunk arról, hogy a szegényebb asszonyok nemcsak nemes gyümölccsel, hanem a vad gyümölcsökkel is bementek a piacra, értékesíteni azokat. A Zempléni-hegység falvaiból a málnát, somot, szedret, szamócát főleg Abaújszántóra vitték eladni.

40 Ugyaninnen a vadkörtét (dicska) a Hernád-völgy falvaiban terményért cserélték vagy pénzért árusították.

41 A Bükk és a Bükkalja falvaiból az egri, mezőkövesdi és a miskolci piacra vitték árusítani a vadon termő gyümölcsöket. A gyümölcskereskedelemben a nyers gyümölccsel való termékcsere volt a legnagyobb jelentőségű. A szállítás során a kényes árut sokféle módon igyekeztek védeni. A kosarakat textíliákkal takarták be, a szekéren szállított gyümölcsöt pedig zöld gallyakkal fedték. A gyümölcsfuvarozáshoz gyakran tettek fonott vesszőkast a szekérre, a szilvát pedig ponyva közé öntötték fel. A keményebb gyümölcsöt gyakran kiszalmázott szekérderékba helyzeték, a puhább, kényesebb gyümölcs pedig gyakran a szekéren is kosárba vagy ládákba került. A törékeny ribizlit, málnát vödörbe öntötték, s a vödröt állították a kosárba, vagy a szekérderékba. A diót gyakran szállították vászonzsákban is. A tutajokon alkalmanként deszkatárolókat ácsoltak az alma megőrzésére.

42 Jól kitapintható összefüggést találhatunk a gyümölcsszállítás különböző módjai, a piackörzetek és az értékesítés formái között. A gyümölcs szállításának módját a termék nagyban meghatározta, s mindez erőteljesen kihatott az értékesítés körére is. A gyümölcstermés egy része az adott településen belül is gazdára találhat. Olyan városokban, mezővárosokban, ahol a lakosságnak csak egy része termelő, ma is megfigyelhetjük alkalmanként a kapu elé kitett gyümölcsös kosarat és mérleget, amelyek a vásárlót várják. 36. GÉMES Anikó gyűjtése. Ethnológiai Adattár - továbbiakban EA. 2353. 37. SZENTMIHÁLYI Imre gyűjtése, EA. 2317. 38. Itt jegyzem meg, hogy a diósgyőriek 1825-ben kelt panaszos levele „. .. az ennek eló'tte termett s a jövendólcre elkészített" gyümölcsöket említ. Nem tudjuk pontosan, hogy ez aszalványokra vonatkozik, vagy valóban hosszan tárolt gyümölcsre. Vö.: VIGA Gyula 1982. 235. 39. Vö.: ANDRÁSFALVY Bertalan 1975. 266-267.; VIGA Gyula 1983. 79-85. 40. BARTA János és PALÁDI-KOVÁCS Attila gyűjtései: (1961): DENIA 611. és HOMNa. 1357. 41. ERDEI Sándor 1982.108. 42. BÁLINT Sándor 1976.

1. 594. 182