Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Viga Gyula: A gyümölcs a népi árucserében

mölcsészetet találunk; noha tagadhatatlan, hogy az országszerte nagyrészt kedvező viszonyoknál fogva tetemesen nagyobb lehetne. Becslések alapján Magyarországon 942 000 Erdélyben 987 000 Horvát-Szlavonországban 150 000 a határvidéken 68 000 mérő gyümölcs szokott termesztetni, melyhez még kb. 40 000 mérő gesztenye is járul."

20 Ugyanakkor Galgóczi tárgyilagosan megjegyzi, hogy némi kivitel, s jelentősebbnek tűnő belső kereskedés ellenére a gyümölcskereskedelem alacsony szinten áll.

2

' Vannak egyfelől kialakult gyümölcspiackörzetek. Szontágh Gusztáv 1843-ban megállapítja: „.. . dinnyekereskedésre piac kell, melyet egyedül nagyváros szolgáltathat. Debrecen tartja fenn a sámsoni dinnyetermesztést, Pest a csányit, Pest, Eger és Miskolc a hevesit."

22 Ugyanakkor a termelők jelentős része értékesítési gondokkal küzd, és bizonyosnak látszik, hogy csak a termés kisebb hányada jutott el apiacokra, illetve cserélt gazdát a gyümölcsben szegény vidékeken. Ráadásul a gyümölcsfaállomány igen gyenge minőségű, a kevésbé értékes fajok dominálnak, amelyek nem érzékenyek, ám nem adnak jó minőségű gyümölcsöt. Az állományban igazán jelentős változás csak a XX. század első harmadában következik be.

23 Gyümölcskultúránk századunkig rendkívül alacsony szinten állt: igen sok helyen az 1950-es évekig nem ismerték a metszés és permetezés gyakorlatát. Még a jelesebb termesztő körzetekben sem találjuk meg az intenzív művelés nyomait egészen a századfordulóig, amikor már több helyütt új, belterjesebb fajtákkal indul meg a termesztő körzetek kialakulása (DunaTisza-köze, Nyírség).

2 4 Az alföldi, homoki gyümölcskultúra létrejötte azonban másfajta változást is eredményezett: alapjaiban alakította át a gyümölcskereskedelem korábbi fő tendenciáit. A fentiek jelezték, hogy a gyümölcstermesztés fő színterei az ország peremkerületei, valamint Erdély voltak.

25 Amíg tehát a nagy táji munkamegosztás, termékcsere legfőbb jellemzőjének volt tekinthető, hogy a hegyvidék munkaerő feleslegét, és háziipari termékeit adta az Alföld élelméért, addig a gyümölcs esetében az Alföld gyümölcsszegénysége következtében keletkezett vákuum szívta fel a peremterületek termeivényét. Szemléletesen indokolja ezt Galgóczi Károly: „Belölről legélénkebb a felső Tiszahátnak a sík alsó vidékre való kereskedése; mert a sík alföldön, hol a kiterjedt pusztaságon nyugpontul zöld bokrot alig talál a szem, örömestebb elcseréli a magyar nép gabonáját gyümölcsért, mintsem bőségben levő földjét gyümölcsfa ültetésekkel ékesítse. A Maroson és Körösökön szinte járnak gyümölccsel megrakott lápok."

2 6 Az I. világháborút követő területi módosítás után tehát jelentős gyümölcshiány keletkezett az ország belső területein, ami siettette a gyümölcstermesztő körzetek átala20. KELETI Károly 1873. 116. 21. GALGÓCZI Károly 1855. 283-284. 22. Idézi: RAPAICS Raymund 1940. 241. 23. Vö.: ELEK László 1966. 279. 24. GUNST Péter 1976. 345-346. 25. KOVÁCS Endre (főszerk.) 1979. 2. kötet 1105-1106. 26. GALGÓCZY Károly 1855. 284. 180