Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Lackovits Emőke: A Balaton szerepe a paraszti árucserében

pedig a Nagyberekben vadlibákat szedtek össze, amit a fonyódi Félix vendéglősnek kilónként 1 koronáért adtak el.

2 ° A szegényebbek kisebb értékű dolgokat is szívesen vittek a gazdagabb déli partra, így pl. a csobánciak a határban ásott vulkanikus eredetű földet, ún. rózsaszín földet, s Somogyban kályhafestő földként kereskedtek vele.

2 ' A két part közti árucsere télen is folyt. Amikor a Balaton igazán befagyott, szekerekkel, szánnal ráhajtva vitték portékáikat. EÖTVÖS KÁROLY szerint: „... ha igazán megfagy: akkor biztos lehet rajta járni. Akár vásárt tartsunk rajta, ökröt, lovat rá lehet hajtani, terhes kocsival is lehet rajta nyargalászni.. ."

2 2 Amikor Udvariban „részibe" learatták a nádat, ketten összefogtak, szánra raktak 50-60 nádkévét, s lábukon jégpatkóval átkeltek a szemközti oldalra, ahol kedvező áron eladták árujukat: 15—20 fillérért kévéjét. Egy napot vett igénybe az oda-vissza út. Előfordult, hogy közben köd ereszkedett le, akkor csak „kódorogtak" a jégen, rájuk virradt, mire a hazafelé vezető utat megtalálták. De így, a jégen szénát, szalmát, gabonát is szállítottak délről északra, de még bort is szekérrel, északról délre. Ilyenkor, amint BÉL MÁTYÁS is megfigyelte: „. . .egyszerre kirajzolódik a jégen az utak szövedéke, innen is, túlról is szánkókkal húzatják magukat, s hol kedvtelés céljából, hol ünneplésre, majd egymásnak vagy vásároknak látogatására, sűrű vándorlásokat szoktak végezni a partlakók .. ."

23 A tihanyiak csak végszükségben mentek jégen a túlsó partra (pl. haláleset, temetés vagy lakodalom), mert a révnél mindig vékonyabb volt a jégréteg, s ezért messzebbre kellett indulásnál is, érkezésnél is kerüljenek. Ugyanakkor Udvariból pedig a jégborította part mentén szánnal húzták el Tihanyba az eladásra szánt bormennyiséget. A jégi útnál balesetek is előfordultak, különösen az idő enyhébbre fordulásakor, rianáskor. Télen a révészek „saját zsebre" dolgozva, azaz a szállítási díjjal szabadon rendelkezve, a szemben lévő partra átmenni szándékozókat szánkón szívesen áthúzták. Csizmájukra jégpatkót erősítve, napi 2—3 alkalommal is megfordultak. így szállították a szántódi erdőből az Apátság fáját is a kolostorba.

24 A határozott céllal történő árucserén túl az északiak alkalomadtán szívesen felkeresték portékáikkal a déli oldal vásárait is: pl. a füredi cipészek, csizmadiák, a szentkirályszabadjai asztalosok. Részvételük azonban esetleges volt. Délről viszont rendszeresen megjelentek az északi oldal vásárain a méterárusok és a vásári szabók. Búcsúk idején élénk forgalom bonyolódott le a két part között. Tömegesen ment a réven keresztül az északi oldal katolikus lakossága Andocsra és a szántódi Szent Kristóf-napi búcsúvásárra, ahol nagy mennyiségű árut — jobbára kézműipari termékeket — s a kedvelt lacikonyhát is megtalálták.

2 5 Említést érdemel az az árucsere-kapcsolat, amely a bakonyi vándorárusok és a somogyi falvak lakói között jött létre. Az 1900—1930-as években Várpalotáról Szeivolt 20. NAGY Lajos 1974. 9-13. 21. OLÁH János 1834. 74. 22. EÖTVÖS Károly 1982. 106. 23. ZÁKONYI Ferenc 1981. 35. 24. ZÁKONYI Ferenc 1981. 122. 25. ZÁKONYI Ferenc 1981. 42. 170