Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)
Lackovits Emőke: A Balaton szerepe a paraszti árucserében
Amint azt SÁGI JÁNOS is említette, a révet használták az állatok átszállítására is. Még a kapolyi nagygazdák is Szántódig gyalogolva a réven mentek át Tihanyba, onnan gyalog tovább a füredi vásárba állatot venni, majd visszafelé az ökrökkel ugyanezt az utat tették meg. így fordultak meg itt az északi oldal gazdái is, akik ökreiket Kőröshegy, Marcali, Tab vásáraiban szerezték be. Gyakran előfordult, hogy az így megvett jószág többször is gazdát cserélt, az állatkereskedők nyereségét növelve. 18 Pl. a megöregedett ökröket főzött rozzsal, árpa-kukoricadarával felhizlalták, a füredi vásáron eladták, majd a kőröshegyi vásáron tinókat vettek, s a fiatal állatokat nagy haszonnal az északi parton továbbadták. így a Tabon vagy Kőröshegyen 400 pengőért megvett egy pár tinót Füreden, Pécselyen, Zánkán vagy Köveskálon már 600 pengőért adták tovább. A nyereség, 200 pengő elegendő volt „egy őtözet" ruhára. A somogyi gazdák északon vehettek olcsóbban edzettebb állatokat, amelyeket otthon felhizlaltak. Általában 2—4 gazda ment együtt a vásárba. Ha növendék állatokat vittek, az egyik vezette, a másik hajtotta őket A vásárhelyen az egy faluból származó gazdák többnyire egymás közelében árusítottak. Előfordult az is, hogy nem vásáron, hanem háztól szerezték be a hizlalásra szánt ökröt: pl. egy kapolyi gazda ilyen céllal rendszeresen járt 1920—30 között Aszófőre. De disznókereskedők is mentek a Balaton mindkét oldaláról a szemközti partra. Csopakról Gáspár kupec, aki az északi községeket végigjárva felvásárolta a disznókat, majd a réven átkelve a tabi piacon értékesítette őket. 100—150 kg-os sertés 140 pengőért kelt el. Kapolyon Juhász János volt az 1920—30-as évek ismert disznókereskedője, aki a füredi vásárban, valamint az északi oldal falvaiban megvásárolt disznókat a karádi és a tabi piacon tette pénzzé. Udvariban hasonlóképpen kereskedett a disznókkal Bíró Lajos. A bort kizárólag szőlősgazdáktól vásárolták személyesen a déli partról érkezett kocsmárosok, nagygazdák. Egy-egy faluba betérve, érdeklődtek a bor után, s jutottak el egy-egy borosgazdához, pl. Füreden, Aszó főn, Udvariban, Szentjakab fán, Badacsonyban vagy a Káli-medence falvaiban, s alkudtak meg a termésre. Később is visszajártak ugyanazon helyre, ha a vásár jól sikerült. Nem egy esetben barátság is szövődött az üzletfelek között. Ha a termelő személyesen vitte eladni a borát — s ez, ha kevés számú esetben is, de előfordult — többet kapott érte: pl. Udvariból Pákozdi Lajos amikor maga vitte eladni a borát, literéért 20 fillért kapott, míg a kocsmáros a helyszínen literenként 14—16 fillérért vásárolta meg. A halászoktól összevásárolt halat is a réven át vitte a vállalkozó szellemű tihanyi Bercsik a déli part falvaiba: „Halat! Halat! Mert nem marad!" — kínáló szavakkal árusítva. Udvariból pedig Keller Kálmán járt árulni a felvásárolt halat. De halat nemcsak ily módon árusítottak. A györöki orvhalászok 1903—1936 között a Gyömbér nevű iszapos vízrészben varsával és eresztőhálóval nagy mennyiségű halat fogtak ivás idején, amelynek egy részét Balatonkeresztúron és Újlakon eladták, a kapott pénzből húst vásároltak. 19 A révet használták a szőlőkaró és a kő északról (Badacsony, Alsóörs, Tihany) délre (Boglár, Siófok, Fonyód), a hordódonga délről északra szállításakor. NAGY LAJOS, az utolsó révfülöpi révész elmondta, hogy 1901—1905 között nagy mennyiségű áru szállításakor az északi vizeken halat fogtak, amit a déli oldal kikötőjében értékesítettek. Délen 18. MOLNÁR Ágnes 1985. 677. 19. BANDI Margit (Balatonmáriafürdő) szíves közlése. Köszönöm dr. Geiszt Jakabnénak, hogy az adatra felhívta figyelmemet.
