Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)
Páll István: Árucsere a Tisza két partja között
A szatmári, szabolcsi, beregi, hegyaljai gyümölcs igen nagy mennyiségben termett, s emiatt élénk kereskedelmet bonyolítottak le velük. Sokszor éppen a bőség miatt volt nehéz a szomszédos területek közötti árucsere, s ezért a Tisza segítségével messze vidékekre szállították a megtermett gyümölcsöt. (FÉNYES jegyezte meg Szabolcs megyéről, hogy „Kereskedése nem felette élénk, mert bőséges termékeit messze kell hordani 's olcsón vesztegetni". 65 ). A XVIII. század első harmadában BÉL Mátyás felhívta a figyelmet arra, hogy Szatmár megyében sűrűn látni almát, körtét, szilvát, diót, s „haszonnal terem a gyümölcs a Tisza mellékén kívül a Szabolcs megyével határos részeken is", mely termékekkel az itt lakók a környéken kereskednek. 66 BÉL külön kiemelte Nagybánya híres gesztenyéjét, amely itt „oly tömegben terem, hogy az egész Tiszántúl szükségletét fedezi, sőt távolabbi eladásra is jut belőle." 67 SZIRMAY Antal is megemlékezett a Bányák tájékának messze földön ismert gesztenyéjéről, s azt írta a XIX. század elején Szatmárról megjelent monográfiájában, hogy „más gyümölcsöknek sok féle nemei, kivált a szilváknak, és almáknak sokasága ... a Tiszahátról és Szamoshátról szálakon, szekereken a' szomszéd Megyékbe szállíttatik. Kormos almák mint ízekre, mint tartósságra nézve leginkább dicsértetnek, szilvákból pedig sok, és jó pálinka égettetik, aszalva is el áruitatnak." 68 A XIX. század közepi munkák mind megemlítik a Tisza melletti települések nagyméretű gyümölcstermesztését és bőségét, az azzal való kereskedést. A beregi Tiszahát lakói USZKAY Mihály szerint „Almájukat, s a körtét többnyire a Nyírre viszik ki, miket a Nyír éhes kíváncsisággal vár, gabonát s más életműveket adva cserébe nekik . . . Van takarékos pórgazda, ki gyümölcséből ezer forintot is bevesz, egyszerre levitetvén almáit a makrancos Tiszán, talpakon." 69 Tuzsérról Máramarosszigetre jártak olcsó almát venni, s azt a románok a vevőnek le is szállították. A tuzsériak innen vitték tovább a Tiszán az Alföld más területeire, Szeged, Szolnok, Szentes vásáraira a saját maguk által megtermelt gyümölccsel együtt. 70 De hoztak szilvát és más gyümölcsöt a Hegyaljáról is a XIX. század végén a rétközi Paszabra, ahol aztán gabonáért cserélték el portékájukat. 7 ! A Hegyaljáról származó jó minőségű bor mindig kedvelt volt a Tisza bal partján is, annak ellenére, hogy a Nyírségben és a nyíri Mezőségen sok település saját szőlőskerttel, szőlőterülettel rendelkezett. Szekerekkel hordták a bort pl. Tiszadobra is a XIX. század 40-es éveiben a földesúr számára. 7 2 A lecsapolás után a megnövekedett szántóterületen termesztett növényeknek igen nagy része vett részt az árucserében. Demecser, Gégény, Pátroha, Rétközberencs káposz65. FÉNYES Elek 1836-40. IV/215. 66. BÉL Mátyás 1982. 31. 67. BÉL Mátyás 1982. 61. 68. SZIRMAY Antal 1809-10.1/27. 69. USZKAY Mihály 1985. 286. 70. KISS Lajos 1961. 393. 71. KISS Lajos 1961. 302. 72. SzMLt. IV. A. 19. 1. („Édes apám nem volt itthon, mer éppen akkor jött haza Tartzalról, több szekerekkel bort hoztak" - olvashatjuk a tanúvallomásban.) 161
