Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Páll István: Árucsere a Tisza két partja között

településről rendelkezünk a XIX. század közepéről olyan adatokkal, hogy az ott lakók fával kereskednek (pl. Gergelyi, Tiszaadony és Vámosatya),

14 bár itt főként a helyi erdőkből kitermelt tölgy-szálfákra gondolunk. A „tiszahátinak" nevezett gerendák bizonyára e területekről kerültek a Nyírség belsejébe (pl. Kislétára

15

), hiszen a nyírségi községek lakói előszeretettel használták fel építkezéseikhez a Tisza melletti szegély erdők jó minőségű faanyagát. Pap község gondnoki számadásában olvashatjuk, hogy az egyháztanács tagjai favételi szándékkal a Tisza jobb partján fekvő eszenyi erdőt is felkeresték 1834-ben;

16 Eördögh Dániel kopócsapáti birtokos a Tisza túlsó partján elterülő eszenyi erdejében hasíttatott zsindelyt a maga számára, vidi erdejéből adott fát az építkezőknek,

1 7 a fényeslitkeiek pedig a leányvári és a lónyai erdőkbe jártak fát venni, miután saját erdeiket kipusztították.

18 Abban, hogy a panyolaiak a nagyberegi erdőbejártak épületfáért, nagy szerepe volt az ottani fabőségnek, s ahol emiatt pár forint ellenében szabad rakodás volt.

19 Tisztaberek lakói az erdejükben nőtt 8—9 öles égerfákat és tölgyeket vágták ki és azok ,,a' Tiszán Láboknak széjjel hordatnak" - írta SZIRMAY.

2 ° A fakereskedelem másik ágát a feldolgozott faárukkal folytatott árucsere jelentette. A faáruk neme széles skálán mozgott: a Szatmár megyei Tatárfalva lakói mogyorófából hasított abroncsokkal,

21 az uszkaiak fa „műszerekkel"

22 a Bereg megyei Csomonya, Daróc, Kisdobrony, Dercény, Serbóc lakosai faedényekkel és egyéb faeszközökkel, szerszámokkal kereskedtek, s azokat messze elhordták a XIX. század első felében.

2 3 A fent említett „egyéb faeszközök" mineműségéről LEHOCZKY Tivadar 1881—82-ben megjelent monográfiájából értesülünk. Azt írja, hogy a beregi „Tiszaháton egyes földművelők csinos guzsalyokat és rokkákat, a nagy-dobronyiak válukat és sertésólakat, a csomonyaiak pedig gabonatartó hombárokat és szuszékokat készítenek."

24 Bizonyára a Szentmihályon 1843-ban összeírt 181 darab „tiszaháti sertésól" szintén e vidékről származott

25

, annál is inkább, mert a beregiek termékeikkel nagyméretű kereskedelmet folytattak. „Bereg legnagyobb részét erdő borítván, termesztés, hogy a fának házi iparszerűleg való feldolgozása régóta divatozik — írja LEHOCZKY. Bodnármunkával, legkivált hordó-, veder- és dézsakészítéssel foglalkoznak különösen Derczen, Fornos, Gát, valamint Nagy-Bereg, BeregÚjfalu, Makarina, Izsnyéte, s a Munkács-körüli helységekben, mégpedig oly terjedelemben, hogy áruikat nemcsak a megyében jól értékesíthetik, hanem azokat a szomszéd Szabolcs és Szatmár megyékbe is szállítják. A Makaria-vidékiek nemcsak dongát készítenek, 14. FÉNYES Elek 1851.11/45., 1/10., 59. 15.SzMLt.IV.A. 19.9. 16. Pap község református egyházközségének gondnoki számadása. 1831-1857. 1834. évi bejegyzés. 17. Eördögh Dániel árendáskönyve. 1796. és 1806. évi bejegyzések. Beregi Múzeum Dokumentumtára D 69. 141.2. 18. KISS Lajos 1961. 102. 19. GUNDA Béla 1984. 95. 20. SZIRMAY Antal 1809-10.11/268. 21. SZIRMAY Antal 1809-10. H/210. 22. SZIRMAY Antal 1809-10.11/262. 23. FÉNYES Elek.1851.1/225., 241., 271., 252., IV/25. 24. LEHOCZKY Tivadar 1881-82.11/483. 25.SzMlt. IV. A. 19.14. 157