Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Páll István: Árucsere a Tisza két partja között

folyó Szatmár megyei szakaszáról, hogy az „hajókázható, 's ezért töménytelen só köveknek, fa száloknak, gerendáknak, szőlőkaróknak, deszkáknak, gyümölcsnek, gubacsnak, égetett, és kő szénnek vivője."

2 A felsorolásból nem tűnik ki, hogy e termékek mely területekről származnak, de FÉNYES Elek későbbi munkájában, amikor szinte szó szerint megismételte a fentieket,

3 hozzáteszi, hogy a faanyag a Tisza „segedelmével" Máramaros vármegyéből érkezik. Más helyen megemlíti, hogy Szabolcs megyébe „ugyancsak a' Tiszán úsztatnak le Beregh és Szathmár vgy ékből gyümölcsöt. Bort hoz Zemplin, Bihar és Ungh vgy ékből."

4 A fentiekből kiderült, hogy a XIX. század közepén jelentős fakereskedelem folyt a tiszai kikötők tájékán (ilyen kikötő volt pl. Kisvarsány, Gyüre, Bércei Szabolcs megyében), ahonnan a Tiszán leúsztatott fenyő szálfáknak és egyéb áruknak a tömege egyrészt szekéren, másrészt kedvező vízállás esetén vízi úton jutott el a rendeltetési helyére. Igen sok településről tudunk, melynek lakossága nagyrészt szekerezéssel kereste meg a kenyerét. (Csak néhányat említve: Szatmár megyében Fernezely, Fehérgyarmat,

5 Szabolcsban Ajak, Döge, Rozsálypuszta, Rétközberencs, Fényeslitke, Kisvárda, Tiszabercel stb.)

6 FÉNYES írja a kenézlőiekről, hogy „Áradások alkalmával e szakadékon (a maloméren P. I.) S.-Patakra fenyőszálakat szoktak szállítani."

7 A Máramarosból származó fenyődeszkával és zsindellyel a Nyírség déli részein is találkozunk,

8 mivel a Tisza melletti árterületeken (Szabolcsban, Szatmár és Bereg Tiszához közeli részein, a Bodrogközben) főként keményfa-erdők terültek el, s így a fenyőfát igen nagy távolságból - s jelentős költségnövekedéssel számolva - lehetett csak beszerezni. A múlt század második felében Tiszaújlakon, Naményban, Tokajban és Szolnokon létrehozott faraktárak a munkácsi uradalom bereg megyei erdeiből kitermelt fa eladását segítették elő, komoly konkurenciát jelentve az addig nagyrészt Máramarosból leúsztatott fának.

9 A Tisza Tiszaújlaknál ér ki a sík vidékre, s innen szétterülve, kisebb eséssel folytatja az útját az Alföld irányába. Az Újlakhoz közel fekvő településekről többen vállalkoztak arra, hogy a Tiszán érkező fa- és egyéb áruk továbbfuvarozásában segítenek. Tiszabecs, Tiszakóród, Csecse, Cseke lakóiról írta SZIRMAY, hogy fizetésért kormányosnak, csajkásnak szoktak beállni,

1 ° „s ezzel sok pénzt keresnek".

12 A XVIII. század második felébőlvégéről vannak adataink arra, hogy a dombrádiak „fizetésért szálra járnak és száljokon kereskednek",

12 s Kékese lakói is „lápokon" járnak a Tiszán.

13 Több Bereg megyei 2. SZIRMAY Antal 1809-10.1/15. 3. FÉNYES Elek 1836-40. IV/259. 4. FÉNYES Elek 1836-40. IV/ 216. 5. FÉNYES Elek 1851. H/16., SZIRMAY Antal 1809-10. H/232. 6. KISS Lajos 1961. 13., 88., 100., 205., 332., 342., 356. 7. FÉNYES Elek 1851. H/199. 8. Szabolcs-Szatmár Megyei Levéltár. A Szabolcs vármegyei Tűzkármentesítő Intézet iratai (a továbbiakban: SzMLt.) IV. A. 19. 10. 9. LEHOCZKY Tivadar 1881-82.11/339. 10. SZIRMAY Antal 1809-10. H/238., 258-61. 11. FÉNYES Elek 1851. H/249. 12. KISS Lajos 1961. 71. 13. KISS Lajos 1961. 198. 156