Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Páll István: Árucsere a Tisza két partja között

ÁRUCSERE A TISZA KÉT PARTJA KÖZÖTT PÁLL ISTVÁN A címben jelzett téma megközelítésére több variációs lehetőség kínálkozott; ezek közül itt csupán arra vállalkoztam, hogy a Tisza felső szakasza (az ún. Felső-Tiszavidék) árucseréjének fő irányait vázoljam s megpróbáljam — ha csak felsorolásszerűen is — az árucserében szerepet játszó termékek széles skáláját is bemutatni. A tárgyalandó sávot, amely a Tisza két partján részt vett a kereskedelemben, a történeti vármegyékre szűkítettem, bár igyekeztem a Tiszához közel eső területekhez közelíteni. Ugyanakkor tágítani is kellett a kört, hiszen nemcsak a Tiszán keresztül, hanem annak hosszában is nagyméretű és nagy fontosságú kereskedelem folyt. Itt nem szólok a folyami átkelők jelentőségéről (arra más dolgozat hivatott), csupán arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy azok vámszedési joguk miatt nemegyszer inkább gátlói mint elősegítői voltak az árucserének. Nem véletlenül jegyezték fel 1772-ben a gávai invesztigációban, hogy a lakosoknak „Hátrányuk az, hogy akár a tokaji hídon, akár a kenézlői réven mennek a hegyaljai vásárokba, mindenkor megvámoltatnak. Sőt, ha maguk csónakon mennek is, még télen is."

1 Bizton mondhatjuk, hogy a Tisza nem állított jelentős akadályt a két partja mentén fekvő területek árucseréje elé, s a folyón a révek, a „hidasok", a tokaji híd csak kézzelfoghatóvá tették a kapcsolatot, amely a két terület között mindig is fennállt. A Szatmár, Szabolcs, Ung, Bereg, Ugocsa, Zemplén, Borsod megyék peremén hömpölygő folyam közigazgatási határok figyelmen kívül hagyásával segítette elő a lakosság boldogulását vagy gyakori áradásaival okozott neki szenvedést. Azzal, hogy a megyék egyikének-másikának területe néhány település erejéig át-átnyúlt a Tiszán, s nagyobb birtokosok birtokai több megyében feküdtek, mind-mind a folyó elválasztó szerepét csökkentették. A nagyobb vásárközpontok (pl. Debrecen, Szatmár, Ungvár, Kassa) árnyékában kialakult mikrocentrumok (pl. Tiszaújlak, Csenger, Bátor, Kisvárda, Tokaj és a hegyaljai mezővárosok) a közeli területek árucseréjét voltak hivatottak megvalósítani, s a lakosság széles rétegei számára tették lehetővé az abba való bekapcsolódást. Éppen e mikrocentrumok eredményezték azt, hogy pl. a Szabolcs megyéhez tartozó Tisza menti települések nem a megyeközpont Nagykálló (vagy később Nyíregyháza), hanem sokkal inkább Tokaj és a hegyaljai városok vonzáskörzetébe tartoztak mind a kereskedelem, mind a munkavállalás szempontjából. Az áruszállításban a korabeli mostoha útviszonyok miatt a mainál jóval jelentősebb szerepe volt a Tiszának. SZIRMA Y Antal XIX. század elején írt munkájában jegyzi meg a Í.KISS Lajos 1961. 113. 155