Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Bencsik János: A folyók elválasztó, a révek összekötő szerepe a paraszti árucserében

Egyek, illetve részben ide kapcsolható Ároktő, továbbá Tiszatardos. Másutt kisebbnagyobb közösségek voltak római katolikus vallásúak. A Tiszának térségünkben középfolyó jellege van. Már közepes vízhozamnál sok hordalékot sodor magával, partját erősen rombolja. Medre emiatt kisebb-nagyobb kanyarulatokkal tarkított. Alacsony vízálláskor hol szakadozott, hol homoklapályos partvonal kíséri a folyót. Árvizek esetén a szabályozatlan folyó rendszeresen elöntötte az árszint alatti térségeket. E pusztítások ellen az egyes települések lokális védelmet biztosító, csupán a települést védő töltéseket építettek. A folyó múlt századi szabályozása több irányú változást hozott. E változás nemcsak abban nyilvánult meg, hogy az átvágott kanyarulatok következtében megrövidült a folyómeder, a víz folyása felgyorsult, illetve a kiépített gátak védelmet biztosítottak a folyóparti települések számára, hanem megváltoztatta a táj arculatát, olykor átrendezte a falvak gazdálkodásának szerkezetét is. Gondoljunk csak arra, hogy hány esetben vágtak el határrészeket egy-egy településtől, melyek lakói arra kényszerültek, hogy immár a folyón túli szántóikat, legelőiket stb. esetenkénti vízi átkelés közbeiktatásával műveljék, hasznosítsák. A folyón való alkalmi vagy rendszeres átkeléssel teremtettek egymással kapcsolatot a folyóparti települések, így végezték munkáikat, járhattak el magán vagy hivatalos ügyeikben. Az átkelésnek az alábbi módozatai fordultak elő; éspedig az egyszerű ladikkal (melyből kisebb és nagyobb méretű volt) való átevezéstől a hidason (kompon) való közlekedésen át a nyári idényre létesített hajóhídig. 1. kép. Tutajos tótok (Vasárnapi Újság 1865. 420. MMMA. 95. 991.)