Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)

Bencsik János: A folyók elválasztó, a révek összekötő szerepe a paraszti árucserében

A zavartalan átkeléshez a járműveken túl még további két feltétel volt szükséges: az egyik a révhez vezető megfelelő gyalog- vagy szekérút, amelyet az árvizekre, illetve a nagyobb esőzésekre tekintettel gátakkal emeltek meg; a másik az átkelést biztosító célszerű partszakasz, amely se szakadozott (magas), se zátonyos, lapályos ne legyen, vagyis ahol a vízen közlekedő járműveket zavartalanul meg lehetett közelíteni. Az országos révek végig a középkoron ott vezettek át a Tiszán is, ahol a feltételek biztosítva voltak. E réveken szekereztek a kereskedők, a vonuló hadak is itt keltek át. Ilyen nagy fontosságú rév (majd híd) volt Tokajnál, már kisebb jelentőségű volt a polgári, a csegei vagy a füredi rév (illetve majd a híd). Mellettük a hajdúvárosok és a hegyaljai települések közötti kapcsolatot a tiszalöki, a szikszói tájat a tiszadobi, a szerencsi tájat a tiszadadai rév tette megközelíthetővé részükre. A környező falvak lakói azonban nem szívesen tettek kerülő utat, ha át akartak jutni a szemközti faluba, no meg vámot sem szívesen fizettek. Ezért a Tisza-partján levő két olykor három szemközti település együtt működtetett egy-egy révet. Ilyen helyi érdekű, helyi jelentőségű rév volt pl. a szomszédos Tiszaladány és Tiszaeszlár, vagy Tiszacsege és Tiszakeszi között. Különösen jó időben szívesen vették igénybe ezeket a jobbára gazdasági természetű forgalmat lebonyolító réveket a távolabbi települések lakói is. Mád és Rátka lakói például a tiszadadai réven keltek át, ha a szentmihályi tanyákra vagy a tirpák szállásokra igyekeztek sertést vásárolni. Itt megemlíthetjük azt is, hogy a tokaji hidat nem szívesen használták, mert magasnak tartották a hídvámot. 2. kép. Tutajos tótok (Vasárnapi Újság 1892. 191. MMMA. 96. 292.) 145