Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Árucsere és migráció / a Tokajban 1985. október 28-29-én megrendezett tanácskozás anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 18. Miskolc, 1965)
Lukács László: Vándorkereskedelem a Mezőföldön
70—80 borjút is felhajtott. 20 A hetivásárok a gabona, fa, valamint a táji munkamegosztás rendszerében előállított termékek szempontjából voltak fontosak. A múlt század közepén: „a gabonát sok pusztán egyenesen hajóra rakják, némellyek pedig Veszprémbe, Fejérvárra, vagy Budára viszik tengelyen". 2 l Tűzifával és más faáruval a Bakony és a Vértes falvaiból érkeztek a hetivásárba. Tejtermékekkel a Székesfehérvár-felsővárosiak, a sárkeresztesiek, úrhidaiak, egy helyi jellegű áruval, a sült liba- és kacsafertállyal, a felsővárosiak és az úrhidaiak jelentkeztek. 2 2 Kapható volt a heti vásárokban a táji munkamegosztás rendszerében előállított valamennyi áru a cecei paprikától a csákvári cserépedényig. Veszprémben évente négy országos vásárt rendeztek. FÉNYES szerint: „sokkal fontosabb ezeknél pénteken tartott hetivására gabonára nézve; ugy hogy a veszprémi gabonapiac az elsők közé tartozik hazánkban". 23 Korábban Richard BRIGHT a bécsi kongresszus idején Magyarországon járt angol orvos és geológus útleírásában is megemlékezett a veszprémi hetivásárokról: „Veszprém bor- és gabonapiaca jelentékeny, talán forgalmasabb, mint a székesfehérvári.. .". 24 Avasútvonalak megépüléséig hét vármegye hordta Veszprémbe gabonáját eladni. 25 A gabonában szegény Bakony területének ellátásán túl a veszprémi gabonapiacnak közvetítő szerepe is volt Győr illetve Graz felé. A vasútvonalak kiépülése után Veszprém kereskedelmi szerepét részben már központok (Nagykanizsa, Tapolca) vették át. JANKÓ János feljegyzéséből tudjuk, hogy a Mezőföld északnyugati részén a balatonfőkajári nép a századfordulón heti vásárra inkább Veszprémbe, országos vásárra azonban főleg Fehérvárra járt. 26 A többi mezőföldi vásárra (pl. Paks, Dunaföldvár, Adony, Sárosd, Seregélyes) is hoztak át a Duna—Tisza közéről állatokat. A közlekedésben, szállításban, állathajtásban nagy szerepük volt az ún. marhahajtási utaknak és a réveknek. A vizsgált nagytáj törzsterületét képező Fejér megyében 1889-ben az alispán 35 marhahajtási útvonalat jelölt ki. Közülük országos viszonylatban a nagytáj északi részét Bicskénél érintő Budapest-Bécs útvonal a legfontosabb (Mészárosok útja). Nagytáji szempontból a Budapestről Székesfehérvárra, innen a Bakonyon át Veszprémbe, a Balaton északi partján Keszthelyre, Tapolcára, déli partján Nagykanizsára, a Bakony és a Vértes közötti Móri-völgyben Győrbe, Komáromba, Székesfehérvárról dél felé a Mezőföldön keresztül a dunai révekhez, később a dunaföldvári hídhoz vezető utak voltak a legjelentősebbek. A Mezőföld és a Duna—Tisza köze kapcsolatát hét rév szolgálta. Százhalombatta—Tököl, Ercsi—Szigetújfalu, Adony—Lórév, Baracs—Dunaegyháza, Dunaföldvár—Révbérmajor (Solt), Paks—Zádor-puszta, Paks-Dunaszentbenedek között. Utóbbi két rév történetét BÁRTH János dolgozta fel úttörő tanulmányában. 2 7 A vásárok i 20. TÁLASI István 1936. 204. 21. FÉNYES Elek 1847. 38. 22. GELENCSÉR József 1983. 243-248. 23. FÉNYES Elek 1851. IV. 297. 24. BRIGHT, Richard 1970. 85. 25. ILA Bálint-KOVACSICS József 1964. 398. 26. JANKÓ János: Vásárokról adatok. Néprajzi Múzeum Etimológiai Adattára, Budapest Lelt. sz.: EA. 1573. 27. BÁRTH János 1978. 97-142. 120
