Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

A rönkfa és az ipari fa kiválasztása után a maradványt tűzifának vágták. A tűzifát kb. 1 méteres darabokra vágták. A nem nagyon vastag tűzifa rendszerint gömbölyűre maradt. A vastagabbakat azonban elhasították. Az el nem hasított, vékonyabb gömbölyű fát do* rongfának nevezték, szemben a hasított fával. Az első osztályú tölgyfából készültek az u.n. mühasábok. A gömbfát 4 cikkre hasították, vigyázva arra, hogy a közepe, az u.n. vőggye ne kerüljön bele. És arra is, hogy repedéstől mentes is legyen. A hasításhoz vasékeket, nagy kalapácsot és baltát használtak. A nagy kalapácsnak samu volt a neve. A hasábot baltával megrepesztették, a repedésbe éket tettek, a samuval meg ütötték az éket, hogy a fa hasa 'jon. Vcgyésfának nevezték az olyan facsomót, amelyikbe dorongfa és hasitottfa vegyesen került. Legdrágább volt a műhasáb, aztán a vegyesfa következett. Legolcsóbb volt a dorongfa. Az összerakott facsomókat nagyságuk szerint különböző névvel nevezték. Legkisebb csomó volt a rakat. 1 méter széles, 1 méter hosszú és 175 cm magas. Ez számított egy ürméter fának. Egymás mellé több rakat is került. A facsomóknak 1-10 méterig rakat volt a neve. A 10 méternél nagyobb csomót már sarangnak mondták. A sarang 10—50 méteres összerakott facsomó volt. A sarang végébe kalitkát raktak, hogy az a hegyoldalban megfogja a sarangot. Először hosszába tettek le kb. 10 darab fát, erre keresztbe ugyanennyit. így rakták fel a kalitkát a sarang magasságáig. Ma kevés volt a kitermelt fa, akkor csak 1 méterbe rakták. Szaporább volt a sarang, mert nem kellett minden méter fához karót leverni, meg andrást tenni. Csak az elejéhez meg a végéhez vertek le karókat. A kivágott rönkfának lóval való lehúzatását közelítésnek nevezték. Mikor a döntés helyétől a rakodás helyére húzatták a rönköt, azt mondták rá: leközelitettük. Régen a rönkfákat lovaskocsival, később teherautóval szállították az erdőről. A kocsi vagy az autó az úton állt, s ide kellett lóval, ökörrel vontatni, azaz közelíteni a rönkfákat. A rönköket szálába vagy szálba húzatták. Volt egy ék, melyet a végétől kb. 20 cm-re a rönkre vertek, az éken egy karika, s abba kötötték a vontatóláncot. Az éket azért vertek a rönk végétől 20 cm-nyire, hogy a rönk vontatás közben el ne hasadjon és a lánc mégis a rönk végére fejtse ki a húzató erőt. így a rönk hosszában csúszott a vontató állatok után. Ha ló húzta, akkor a láncot hámfára kapcsolták, ha ökör, akkor tézslához. Ha kisebbek voltak a rönkök, 3-4 darabot is hozzá kötöttek. A közelítéshez kötelet nem használtak, csak láncot. Ugy is közelítettek, hogy a ló a kocsi elejével, 2 kerekkel ment a rönkhöz. A kocsi elejéhez kötötték a láncot, s a két kerék segítségével a ló könnyebben hú/atta a rönkfát. De használtak a közelítéshez szánkát is. Annak az epic nevű részéhez (a szán felső része) erősítették a láncot. Hegyoldalból lefelé való közelítéshez még nyáron is használtak szánt, mert ez nem gurult úgy, mint a szekérkerék és a meredek lejtőn nem ütötte el hátulról a lovat. A tűzifát egész kocsival, vagy egész szánkával rakva közelítették a rakodóra, az út mellé. A rönknél a beközelített és csomóba rakott fát máglyának nevezték. Mikor csomóba rakták, azt mondták: bemáglyáztuk. Azt az út melletti helyet pedig, ahol csomóba rakták a fát, rakodó helynek nevezték. Egy-egy rakodó helyen ezer köbméter fa is össze volt rakva. A rakodó helyről a vasútra vagy a bútorgyárba a fát a harmincas évekig falusi fuvarosok szállították. Sályban volt legalább száz fuvarozó fogat. Az emberek jó része fuvarozásból élt. Ha meg nem volt fuvar, akkor ölfavágásból. Sályban a század elején, az első világháború idejéig a fogatoknak mintegy 30 %-a volt ökörfogat, a nagyobbik része lófogat volt. A fuvarozáshoz, fahordáshoz különleges szekeret nem használtak. Csak átalakították a szekeret a szállítandó anyagnak megfelelően. Ha búzát szállítottak hordáskor, vendégódalt tettek rá. Ha meg rönköt vittek, kinyitották. Elejét, hátsó részét ketté vették, s így a rönk elején meg a végén volt két-két kerék. Az ipari fát meg a tűzifát kézzel rakták a