Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

szekérre, a rönköt meg hévérrel. A hévér fából készült emelőszerkezet volt. Kb ! méter magasságba felemelte a rönköt, s ekkor a kocsi elejét alátolták. Aztán csatolás segítségévei lánccal hozzá rögzítették. A láncot a rönkön s a kocsi elején körülvették, aztán egy csatló nevű fával megspannolák (csavarással megfeszítették). A csatlót benne hagyták a megfeszített láncban. Ez azután nem engedte, hogy visszatekeredjen, hanem szorosan hozzá fogta a rönköt a kocsi elejéhez. Ugyanígy tettek a rönk másik végével is. A fuvarosok egyénileg dolgoztak. Nemcsak kocsisok voltak, hanem egyben rakodók is. Egy ember hévérrel még a rönköt is feltette a kocsira. Legfeljebb, ha nagyon súlyos volt, akkor egy másik kocsistól segítséget kért a felrakáshoz. A fuvarosok eső ellen általában szűrt vettek magukra. Rendszerint hajnalban indultak és késő este értek haza, s ezalatt sokféle időnek voltak kitéve, öltözetükben fontos szerepe volt a meleg sapkának és bőrcsizmának. A bakancs azért nem volt megfelelő a fuvarozáshoz, mert abba belement a hó. A fuvarosokkal állandóan ott volt a liba, a háziszőttes vászon tarisznya. Ebben vitte a fuvaros a napi élelmét, leginkább kenyeret, szalonnát. A libának rövid madzagja volt, a gyalogember vászontarisznyájának meg hosszabb. Ezt nem nevezték libának, csak tarisznyának. Ha rönkszállításhoz csak a négy kerékkel ment a fuvaros, akkor a libát a ló oldalára, a hámtáskához kötötte. Ha a kocsioldal is fel volt téve, akkor hozzákötötték a kocsihoz. A fuvarosok útközben nagyon mostoha körülmények között éltek. Fagyosan, szomjasan, a gyeplőt fogva gyalog mentek a rönkös szekér mellett az úton. Ha kocsmához értek, ott pénzért mindent lehetett kapni. Volt abrak a lónak, adtak kenyeret, kolbászt meg bort. Legtöbb esetben ott maradt a fuvar. Igaz, ez volt az egyetlen szórakozásuk, miközben jól érezték magukat. Nótáztak, mulattak. Kiöntötték bánatukat. Mikor aztán a fuvarosnak elment a pénze, a kocsmát csehónak nevezte. Ha messzire ment a fuvaros, akkor nem ért haza éjszakára sem, hanem a nagyobb kocsmák mellett található állásokban éjszakázott. Egy ilyen állásban, hatalmas fedett színben száz kocsi is elfért. Az állás azonban piszkos volt. „A ló, meg az ember is oda piszkított, s azt nem takarította el senki. Tele vót zsivánnyal. Vigyázni kellett, mert ha elaludt az ember, bizony ellopták a holmiját, pokrócát. Azonkívül összeszedte magát tetűvel." Aki tehette, inkább házaknál keresett szállást. Sokan adtak szállást fuvarosoknak hol pénzért, hol ezért-azért. „Vótak, akik még meg is kínálták a beszálló fuvarost vacsorával, reggelivel, egy pohár borral. Előfordult, hogy nehezen került szállás a házaknál. Ilyenkor el kellett menni további falukba." Nyáron jobb volt a fuvaros helyzete, mint ősztől tavaszig. Az időjárás is kellemesebb volt, s a takarmányért sem kellett pénzt adni. Ha etetni kellett a lovakat, a fuvarosok megálltak és legeltettek. Itatáshoz is találtak vizet folyó vagy patak mellett, meg a legelők gémeskútjaiból. De házaknál is adtak vizet. Ha látta a fuvaros, hogy kút van az udvaron, bement és kért 1 -2 veder vizet. A fa kitűnő anyagot szolgáltatott a falusi embernek eszközök, használati tárgyak készítéséhez. Különösen a somfa volt sok mindenre felhasználható. Vesszőjéből kosarat fontak. A fájából létrát készítettek. Főleg szerszámnyelek készítésére volt nagyon alkalmas. Még ma is ebből készítik a kalapácsnyelet. A vállalatok is megveszik erre a célra. A teknővájó cigányok teknőket, tálakat készítenek fából. Régen a járom is fából készült. Volt olyan gazdaember, aki maga is megcsinálta a jármot. Még ki is virágozta némelyik. A szegényebb réteg meg különösen seprőkészítéssel foglalkozott. Megcsinált 5-6 seprőt és vitte árulni. A szerszámnyelek mind fából készültek. Kalapácsnyelnek csak somfát használtak. Kapanyelnek juharfát, baltanyelnek tölgy, kőris, akác, esetleg gyertyánfát. A kádárok hordókészítéshez leginkább tölgyfát választottak, kivételesen eper- vagy akácfát is, de ez