Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

A baltához a kovács adott anyagot. Legjobb baltaanyag volt az elhasznált vasúti sín. A nyelet gyertyán, vagy kőrisfából a favágók maguk csinálták. Néha megesett, hogy az erdőn eltörött a baltanyél. Ilyenkor egy másik baltával, meg bicskával faragtak baltájukba új nyelet. A kisimítást ilyenkor csak a favágó keze végezte el. A fejsze használatánál arra kellett ügyelni, hogy kőbe ne verjék. A Bükk hegység mészkőhegység. Így erdeiben sok volt a kő. Mind a fűrésznek, mind a fejszének pedig a kő a legnagyobb ellensége, különösen ott, ahol nem látja jól az ember. A kőbe ütött fejszét aztán reszelni kellett. De ha nagyon kicsorbult, akkor haza kellett vinni a kovácshoz. A fűrészt boltban vásárolták. Munkába indulás előtt otthon mindenki megélesíttette fejszéjét a kováccsal. Munka közben azután a munkásnak kellett a további élesítéseket elvégeznie. Ezt boltban vásárolt reszelővel végezte. Volt úgy, hogy óránkint kellett reszelni. A balta és fűrészreszelés kézben történt. „Leültünk égy kidűtött fa tövére, égy tuskóra, a téergyünkre tettük a baltát vagy a fűrészt, és úgy reszeltük még. A reszelő becses szerszám vót. Drága is vót" - mondja Varga Gyula (1926). A fa kivágása, döntése úgy történt, hogy a fát először beréhélték. Ketten baltával, váltakozó csapásokkal bevágták kb. átmérőjének egyharmad részéig. Azután elővették a kercsz.tfűrészt és ezt ketten a vágásban addig húzták, míg a fa ki nem dőlt. A fák rendszerint hegyoldalban voltak, s igyekeztek, hogy lehetőleg lefelé dűljön a fa. Tarvágásná] a nyilasban minden fát kivágtak. De ha gyérintés volt, amikor csak a beteg fákat vágták ki, arra kellett vigyázni, hogy a kivágott fa neki ne dűljön egy másik fának. Fel ne akadjon. Harmadik módja az erdő irtásának a sötét vágás. Ennél csak kevés fát szabad kivágni a kijelölt erdőrészből, úgy, hogy a fák lombjai összeérjenek. így a nap nem hatol a fák közé, ezért sötét vágás a neve. Arra is ügyelni kellett, hogy a réhelés elég nagy legyen. Ha a fa egyharmadánál kevesebbet vágtak be, megtörtént, hogy a fal elhasadt és értékét vesztette. Fontos volt az is, hogy a fadöntést végző két munkás közül egyik lehetőleg jobb, - a másik meg balkezes legyen. Akkor szaporábban ment a réhelés, mert egyiknek nem kellett vissza-kézből dolgozni. Vagyis a jobbkezesnek balról ütni. A favágók ismerték egymást, és erre vigyáztak társuk kiválasztásánál. Ledöntés után következett a fa legallyazása. „Legallyaltuk a döntés után" - mondja Varga Gyula. „Fejszével levágtuk az ódalgallyakat. A fa tövinél kezdtük a gallyalást és úgy haladtunk a hegye felé. A vastagabb ágakat csérhántó fűrésszel vágtuk lé. A levágott galylyakat csomóba raktuk. Ennek a gallycsomónak rakat vót a neve. Megfelelt kb. két köbméter fának. Ennyi vót égy lovaskocsi rakománya. Vót, ahol megkövetelték, hogy sarkos rakatot készítsünk. Ez 4 méter hosszú, 1 métör széles és 1 méter magas csomó volt. Levertünk 4 karót,jobbról -balról kettőt-kettőt. Közé andrást tettünk ágból,ami mégfogta a gallyat, hogy lé né dűljön. Rakatonkint 4 6 andrást tettünk. Ha meredek vót a talaj, akkor többet is, mert a talaj is befele húzott." A gallyat általában felibe adták a favágónak, de volt, ahol teljes egészében ő kapta meg. Az is előfordult, hogy csak havonta adtak 2 köbmétert. Ez a megegyezéstől függött. Gallyalás után került sor a fa feldolgozására. A fákat osztályozni kellett. Rönkfa, ipari fa vagy tűzifa csoportjába kellett sorolni. Különösen az ipari fát (bánvafa) kellett szépen megtisztítani: nyúzni. Az ipari fa hosszúsága 2-5 méter között volt. Először elvágták olyan méretre, amilyenre kellett és ezután történt a nyúzás. Utána kézi erővel összerakták. A rönkfát 3—5 méter hosszúságúra vágták. Ezt középen be is kellett gyűrűzni. A fa közepén körben 20-30 centimétert a fából le kellett faragni, mert itt vették meg a méretét, és ezután fizettek. A rönkfán rajta maradtak a kisebb gallyak. A rönkfák nagyon nehezek voltak, ezeket a munkások nem bírták volna kézi erővel odébb vinni. Ezért a rönkfákat a kivágás helyétől lóval húzatták a rakodás helyére. 58