Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

Az erdei munkások öltözete meleg bársonynadrágból (csizmanadrág), meleg ingből, trikó melegítőből, báránybőr pruszlikból, nagy sapkából, csizmából állott. Kesztyűje azonban nem volt mindenkinek. Volt, aki kesztyű nélkül dolgozott, s ha fázott a keze, hóval megmosta. A favágók legfontosabb szerszáma a fejsze volt, és kétféle fűrész: 1. kéré'sztfűrész, 2. csérhántó fűrész. A keresztfürész hosszú, egyenes fűrész volt, a két végén 20 cm-es nyéllel, fogantyúval. A kisebb cserhántó fürész vékonyabb fa fűrészelésére volt alkalmas. Akik nem mentek túl messzire dolgozni, azok hetenkint hazajártak. De a messzibb részekről, mint pl. a Jávorkúttól csak kéthetenkint jöttek haza a munkások. A kosztoláshoz krumplit, szalonnát, rántani való zsírt, hagymát, lisztet, kukorica lisztet, lebbencset, sót, paprikát meg kenyeret vittek magukkal. Az élelmiszer mennyisége, válogatása attól is függött, hogy mennyi időre mentek el dolgozni. Egy, vagy két hétre. Vittek a főzéshez háromlábú bográcsot. Az élelmet beletették egy háziszőttes vászonytarisznyába, melynek liba volt a neve. Bizony 30 kg körül is volt egy jól megrakott liba súlya, melyet még a hozzá kötött ricupokróc (rongypokróc) is növelt. De ez is kellett takarónak a hideg éjszakákba. Favágás alatt borotvát nem használtak. „Szappan, törülköző luxus vót, de vót, akinek nem is vót!" Ha messzire indultak el fát vágni, hiába indultak el korán reggel, megesett, hogy csak estefelé értek oda a favágás helyére. Mivel az erdőn nem volt épület a szállásra, ilyenkor sürgősen körkunyhót kellett építeni. Kovács József (1917) mondotta el, hogy 1933 telén mint kezdő favágó estére ért ki társaival együtt a munkahelyre. Először az idősebbek utasítására 10 lapméteres helyen el kellett takarítaniuk a havat. Kézzel—lábbal, ahogy tudták. Aztán döntötték a szép bükkfákat. Megtisztították a gallyaktól. Csináltak ágasfákat, a többit meg 3 méteres darabokra, lécekre hasogatták. Felállították az ágasokat, melyek a körkunyhót összefogták. Ezeket körbe rakták. Helyet hagytak az ajtónak, meg a tetején kb. 1 méter átmérőjű nyílást a füstnek. Deszkákat hasogattak, s az ágasokat azokkal körülrakták. A deszkákra csernyét is kapargattak. Vagy tizen lehettek a bandában, s így szaporán ment a munka. Hamarosan el is készült a körkunyhó, melyet farmos kunyhónak is neveztek. A közepén nagy tüzet raktak, a tűz köré meg mohát, csernyét tettek fekvőhelynek. A tűz körül a jobb helyeket az idősebbek foglalták el, a fiatalabbaknak csak az ajtó közelében jutott hely. A tűz elölről szinte égetett, hátulról azonban majd megfagytak. Kovács József a fáradtságtól ülve aludt el a tűz mellett. De az csak addig melegített, amíg rakták. Ahogy elaludtak, hamarosan kialudt a tűz is. Reggelre olyan hideg lett a kunyhóban, hogy a háta mögött a kenyér, meg a krumpli mind megfagyott. Reggel az öregek mint legfiatalabbat őt küldték el vízért. A kunyhótól 3 kilométerre volt a Sebesvíz-forrás. Az is be volt fagyva a nagy hidegben. Fel kellett törni rajta a jeget és csak úgy lehetett belőle vizet meríteni. Mire visszaért a vízzel, a többiek már meg is reggeliztek, s menni kellett a munkára. A munkakezdéshez az erdész is ment a munkásokkal, ő mutatta meg, hogy hol kell a fákat kitermelni. A munkások aztán nyilast fogtak. A kitermelendő erdőt az aljtól a tetőig nyilasokban mérték. Egy nyilas kb. 30 méter széles volt, a hossza pedig 2-300 méter. Lehetett úgy 5—10 hektár, s abban volt kb. 300 köbméter fa. De ezt csak úgy szemre mérték ki. Ügy egy hajintásnyira volt a nyilas szélessége,s a szélén megfaragták a fát,hogy tudják, meddig tart a nyilas. Ráírták a munkás nevét (pl.: Nagy János idáig). A következő munkás megint megjelölte a maga nyilasát. Általában egy-egy nyilas kitermeléséhez aztán 2-4-en álltak hozzá. Két ember általában 100 köbméter fát termelt ki egy hónap alatt. Ebben volt rönk fa, tűzifa, ipari fa. A favágáshoz a fejszét falusi kováccsal csináltatták. A fejszét jó széles élűre és vastag, magas fokúra csináltatták. A nyelének pedig 1 méter hosszúnak kellett lennie, mert ezt mérésre is használták. Ezzel mérték a bányafát, rönköt. A favágóknak nem volt colostokjűk. 57