Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

körte. Ezt akkor szeretik, mikor a közepe mégivódik (meglő ttyad). Meg kell még említenünk a libanyak körtet. Nem kiadós, inkább dísznek jó. (összesen 11 körtefajta!) Az almának is megtalálható minden elterjedt fajtája. Nagyon kedvelika nyári tíízvörös, édes csörgősalmát, meg a savanykás borézü almát. Különösen nagy melegben, szomjúság ellen jó. A szedéstől a következő év májusáig eltartható a selymésalma, meg a kormos bőralma. Régóta termesztelt almafajta a paradicsomalma és a gyengén savanyú mésánszki alma. Kiváló szflva terem ugyancsak sokféle változatban. Apró, de leghamarább érő a bódiszilva. Termelnek Sályban lószémü szilvát, hercegszilvát, bercencei szilvát, nagyszemű durkószilvát. Pálinkafőzésre használják az apró, kökény szem formájú markolyaszílvát. A garágyákban sok bisalma (birsalma) terem. Természetesen a diófa, meg az őszibarack nem hiányzik a sályi kertekből, szőlőkből. Ugyancsak van egy-egy sor ribizli, meg büszkebokor (egres), sőt újabban málna, földieper is egyre gyakrabban található. Régi, de ma már egyre jobban kiszoruló gyümölcs a barkóca, melyet gyomorfájáskor gyógyhatásúnak tartottak. A gyümölcsök közül utolsónak érik a noszpolya (naspolya). Ez most már alig van a faluban. A gyümölcsfákat nem nagyon gondozták. Aki jobban szerette, az tavasszal megmetszette, megtisztogatta a fákat. Ha vékony gallyat vágott le, azt metszőollóval, ha vastagabbat, azt meg kis kézifűrész segítségével távolította el. De sokan „csak úgy hagyták a fát, ahogy az Isten megteremtette. Míg a tűzre nem került, úgy vót." Aki gondosabb volt, még hemyőzót is használt. Ez egy hosszú rúdra szerelt metszőolló-féle volt, melyről egy nagy madzag lógót le. Ennek a segítségével végták le a magasan lévő hernyófészkes ágakat. A fákat régen sohasem permetezték. Csak legújabban kezdik főként az almafákat permetezni, de ez nem általános. Ha eladóra szedték a gyümölcsöt, akkor kézzel szedte le az ember. De ha csak magának, akkor többnyire csak lerázta és úgy szedte fel a földről. Lekvárfőzéshez, aszaláshoz mindig csak rázták a gyümölcsöt. Régen nagyon sok lekvárt, főként szílvalekvárt főztek. Katlant ástak a földbe, ide tették az üstöt, és abban kavargatták hatalmas fakanállal, sőt néha áttételes kavarószerkezettel, hogy a kavarónak a kezére ne fröccsenjen a forró lekvár. A gyerekek ott sündörögtek a lekvárfőzés körül,és várták,hogy megkóstolhassák a ciberéi (a lekvár eleje volt ez, mikor már kezdett összefőni a szilva). Egy háznál 50—60 liter szílvalekvárt is főztek, melyeket nagy cserépfazekakban tároltak. Cukrot sosem főztek hozzá. Jó sűrűre befőzték, úgyhogy egy idő után késsel lehetett vágni. Most már szinte kiment a divatból a szilvalekvár. Nem kell senkinek. A kézi szedéshez használtak négylábú, többlépcsős cséresnyeszedőt. De legtöbbször létráról szedték. A termőágak lehajtására szalmahúzó horgot is segítségül vettek. De az ágak lehajtására sokan csináltak gamósfát (horgos, kampós fa). Avval lehúzták a magasan lévő ágat, s így le tudták róla szedni a gyümölcsöt. Az értékesítendő gyümölcsöt a második világháborúig az asszonyok szállították gyalog, a hátukon, baturuhába kötött kosárban Mezőkeresztesre, Bükkszentkeresztre, olykor Miskolcra vagy Mezőkövesdre. Nem egyszer 30-50 kilométert is gyalogoltak egy út alkalmával, felét teherrel megtéve. Ma autóbuszon mennek a távoli piacokra árulni, sőt hetenkint egyszer, szombaton a sályi piacra is kiülnek. A megmaradt gyümölcsöt a család fogyasztja. Befőznek és aszalnak is belőle. Zöldségfélét inkább csak saját fogyasztásra, s nem eladásra termeltek. Ujabban kezdik a piacokon ezeket is árulni, sőt, mióta a fóliasátor divatba jött, egyre jobban előtérbe lép a piacra való termelés. Régen a krumplit, babot, tököt, zöldségfélét, hagymát, mákot a Kenderföldön, s a Rétháton termelték. Itt volt a tulajdonképpeni veteményes kert. A ház kertjében ha volt hely, akkor oda egy-egy ágyás sárgarépát, petrezselymet, káposztát, karalábét, paradicsomot és paprikát ültettek. 137