Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)

Palántát rossz lábasban neveltek. Ezt feltették a trágyadombra, a „ganaj tetejére". Ott melegen volt. Az edényt betakarták tövissel, hogy a tyúk hozzá ne férjen. Később, úgy a harmincas évektől kezdve egyre jobban elterjedt a melegágykészítés is. Ehhez szárazabb trágyát használtak. Leginkább lótrágyát meg szalmás istállótrágyát. Arra vigyáztak, hogy a melegágyba disznóganaj ne kerüljön, mert ebben sok volt a kukac és az tönkre tette volna a palántákat. A ló és szalmás istállótrágya keverékéből 60—80 cm magas, tégla alakú csomót raktak. A csomó tetejére gyepszinbő\ feltört, fó pihent fődet tettek. A föld oldalát kb. 30 cm magas deszkával rakták körül. A deszka tetejére jött a takaró, vagy hasura. Lécekből vázat készítettek, s ehhez nád meg zsúpcsomókat kötöttek úgy, hogy öszszefüggő táblát képezzenek. Arra kellett vigyázni, hogy a takaró ne érje a palántát, alatta a nagyobbra nőtt palánták is elférjenek. Néha a melegágy trágyája nagyon felmelegedett. Ilyenkor karókat szúrtak az oldalába, hogy azon át szellőzzön, s ne a veteményt verje fel az erős pára. A melegágyban főképpen paprika és paradicsompalántákat neveltek. Palántázáskor innen ültették ki a palántákat. Eleinte még eszközt sem használtak, az asszonyok az ujjukkal fúrtak lyukat a földbe, s abba ültették a palántákat. Most már az ültetéshez furkót használnak. Készítenek egy felül vastagabb, alul hegyes pálcát. Felül kifúrják és keresztül húznak rajta egy fát, hogy fogantyúja legyen. Ezzel fúrnak lyukat a földbe, hogy a palántákat ebbe tegyék. A ház előtt, az utca felé van a kiskert. Ma már sokféle virág díszlik bennük. Régen is szép volt a kiskert, de egyszerűbb, és kevesebb fajta virág díszítette. Volt benne bazsarózsa (ez évelő), kék liliom, viacintus (hyacintus), tulipán, laposménta, fodormenta, rozmaring, mályva (muskátli), porcsin, viola, őszirózsa, nyestike, körömvirág, kis rózsa (törpe rózsa). Az utóbbi években különösen magas fokra emelkedett a virágkultusz nemcsak a ház körül, hanem kint a temetőben is. Nagyon sok és sokféle virágot ültetnek a sírokra. Kertészetekből hozzák a virág különlegességeket. Mióta a vízvezeték a temetőbe is fel van vezetve, és csapról öntözhetnek, sokan naponta öntözik a virágba borult sírokat. A sályi nép táplálkozásában legnagyobb szerepe a kenyérnek és a lisztből készült ételeknek (kifőtt tésztáknak, ezeket galuskának nevezték) volt. Húst mészárszékből szinte nem is vettek, mert érte pénzt kellett adni. Ezért az egy levesen kívül nem is ismerik a marhahúsnak semmiféle elkészítési módját. Húst inkább csak disznóölés után fogyasztott a család, meg a füstöléssel tartósítva használták fel a disznóhúst ételeikben, míg benne tartott. 138