Barsi Ernő: Sály : egy bükkalji falu a hagyományos gazdálkodás idején (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 17. Miskolc, 1965)
el tudták kapni. A rakó az elkapott kévét kézzel tette a helyére. Ha véletlenül akadt olyan rakó, aki ezt villával próbálta csinálni, azt kinevették, kicsúfolták. Ezért nem volt Súlyban kazalrakásra (asztagrakásra) szolgáló különleges villa. Ha igen magas kazlat raktak, melyet a szekér tetejéről már nem tudtak elérni, akkor a kazal oldalában állást csináltak. Két gerendát dugtak a kazalba, arra deszkát tettek, s erre is állt egy villás, aki a neki dobott kévét továbbította, fentebb dobta. Az állást még úgy is csinálták, hogy csak kihagytak 5 6 kévényi helyet a kazal oldalában, ahová a villás állhatott. A kazal többi részét aztán tovább rakták, emelték. Mikor készen lett a rakás, a kihagyott állást befödták. Az előbbi, gerendán nyugvó állást pedig úgy távolítottákel a rakás után, hogy először levették róla a deszkát, aztán kihúzták a kazalból a rudakat. Az is előfordult, hogy létráról adogatták fel a kévéket. Létrát támasztottak a kazal mellé. Háttal a kazalnak, a létrára is állt kivehányó. Ez kézzel vette át a szekéren lévő kévehányótól villával együtt a kévét, majd felnyújtotta a rakónak. Ha nagyon magas volt a kazal, ketten is álltak a létrán és kézről- kézre adva juttatták fel a kévét az adogatónak. Mikor a rakó átvette a villát az utolsó, legfelül álló kévehányó maga mellett leeresztette a kocsira. így ment folyamatosan az adogatás. A kazal ágyazásánál gondosan jártak el. Jól megágyaztak, sok szalmát tettek a kazal alá. Volt ahol még fákat is tettek alá, hogy ha nagy víz jönne, fel ne vegye a búzát. Az első kévéket a szalmára rakták. Csak az első kéve feküdt egész hosszában a földön. Erre úgy helyezték rá a következőt, hogy csak a kötéltől a tövéig terjedő része feküdt a szalmán, feje azonban az elsőnek a tövén. Ezt nevezték főajjnak. A fenék többi kévéjét a főajjra fektették. Ha a fenek elkészült, következett a derék rakása. A kazal legkülső kévesorának falkíve volt a neve. Egy-egy sornál először mindig afalkivéket rakták, aztán következtek befelé a völgykivék. A falkivckct tővel rakták kifelé úgy, hogy kévesoruk töve csak a fenékben lévő kévesor tövéig érjen. A vögykiveket pedig úgy, hogy minden völgykévesor fejjel kifelé félig fedje az alatta lévőt. A sorokat az előző sor végződésénél újra kezdték. A kazal végénél utoljára mindig az utolsó előtti kévét tették le. A tetőzést kévékből is készítették, de szalmával is betetőzték. Szalmát akkor tettek rá, ha tudták, hogy nem kerül hamarosan cséplőgép. Meg attól is függött, hogy milyen volt az időjárás, csapadékos, vagy száraz. Mikor a derék már a felénél magasabb volt, akkor kezdtek hozzá a tetőzéshez. A kévéket fejjel kifelé kezdték rakni. A búza kalásza mindig csurgóra volt. Háztető formát adott a kazalnak. Ez volt a hajas kazal. A kaparékot a harmincas évektől berakták a csomóba. Azelőtt külön tették, mert nem várták meg vele, hogy jöjjön a gép, hanem lóval elnyomtatták. Tehát még a cséplőgép mellett is alkalmaztok a nyomtatást. Azután már a kévébe kötött kaparékot berakták völgykévének a kazalba. A külső hajazatsorra a völgy kévéket tővel kifelé fordítva rakták úgy, hogy a völgykéve a hajazatkéve kötelénél lejjebb nyúljon. A hajazaton nem hagytak lyukat, hanem berakták. A hájazat legfelső három sor kévéjét fél kévehosszal beszedték. A tetőzésnél aztán a két falkéve hegye összeért. Aztán egy sor kévét ráraktak és karókkal leszúrták, hogy a szél „ne háborgassa még". A karókat dróttal is lekötötték. Ha szalmával tetőztek, akkor azt szalmakötéllel kötötték le. Szalmával való tetőzésnél hosszúnyelű gereblyét is használtak. Ez felért a csomó tetejére, s lefésülgették vele a csomót. A kazalba rakott búzát a harmincas évektől kezdve védték az esőtől vízmentes ponyvával. Drága volt, mert egy tehén árába került. Mégis sokan vettek a faluban, mert jó szolgálatot tett a termés megvédésében. Szokás volt a csomó körülárkolása is, ami megakadályozta a víznek a kazal alá folyását. Villámcsapás ellen nem védekeztek. Legfeljebb örültek, ha olyan helyen rakhatták a kazlat, ahol a közelében magas fák voltak, mert akkor nem a csomóba, hanem a fába ütött bele a villám. A villámgyújtotta csomót vízzel oltották. Kártevő állatoktól is védeni kellett a kazlat. A háznál macskát tartottak, s ez fogta a 116
