Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)

Örsi Julianna: Exogám házasságok mint az asszimilálódás mutatói

a palóc falvak a 19. század végére 60—80%-os endogámiát értek el. E szempontból peremvidéknek számító Ipolymentét (Letkés, Ipolytölgyes, Vámosmikola, Kiskeszi) szintén nyitottabbnak találtam (17—53%-os az endogámia). Leszögezhetjük, hogy a Sajó-völgy vizsgált falvai esetében nem annyira egy-egy település zártságáról, hanem egy-egy kistáji csoport egységéről beszélhetünk. Sajóvelezd, Tardona és Sajóvámos házasodási körzetének közös jellemzője: nincsenek házassági kapcsolatban a barkókkal, a palócokkal. Házasodási társközségeik az azonos vallású legközelebb fekvő magyar falvak. Igazolja ezt például Sajóvámos református népe, amely legszorosabb kapcsolatban a szomszédos Sajókeresztúrral, Szikszóval, Ecseggel és a távolabbi Alsóvadásszal volt, míg az ugyancsak szomszédos Sajópálfala és Szirmabesenyő más eredetű népével nem volt számos kapcsolata. Ugyanezt a következtetést vonhatjuk le Sajóvelezd esetében is. Hiába van a közelében Sajógalgócz, Sajónémeti, Királd, Sajómercse. Házassági kapcsolatokat e településekkei nem épített ki. A különböző etnikumok asszimilálódása házasságok révén rendkívül lassú folyamat. Ezt a felekezeti különbözőség is gátolta. A nyelvi asszimilálódás, az egy—másfél évszá4. kép. Tardona, S^évelezd és Sajóvámos házasodási társközségei 82