Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)

Kapros Márta: Szlovák kapcsolatok a születés szokáskörének nógrádi hagyományaiban

mentek be, tőle kértek szállást. Itt a pásztorok elénekelték a következő éneket: Chodela Mária po torn bielem svete, nosela synáclca sem íistém Zivotem. Kováco mőj mily, daj 2e mi nocl'ahy. Kde by's tu lezala, mesta by nemala. Co kujes", Co kujeä, kováco mőj mily? Kujem ja, kujem ja tri felezné kliny clm budú pribíjat' pána Krista s nimi. A kovács nem adott szállást, ezért húzódtak meg egy istállóban."

5 7 Hasonló szokás a szomszédos magyar falvakban is volt, de ott nem a szálláskeresés motívuma került előtérbe, hanem a csendbontás, zajongás. Karácsony estéjén a csordás, a kondás és a pásztorok itt is csengővel, kolomppal járták a falut. Bementek minden házhoz és a pásztorok megkérdezték, hogy megfordíthatják-e a nyájat. Ha a gazda igenlő választ adott, akkor éktelen zajongásba kezdtek. Ezután borral, pálinkával, a gazdasszony kaláccsal ajándékozta meg őket.

58 Karácsonykor a házat szalmával hintették fel. Később a szénát vagy a szalmát csak az asztal alá tették.

59 A szalmával Jézus születésének körülményeire utaltak. Erre a szokásra sokan már a legidősebbek közül sem emlékeznek, pedig mind a magyar, mind a szlovák néphagyományban általánosan elterjedt jelenségről van szó.

60 Vacsorára mindig a tiszta szobában terítettek. Az asztalt háziszőttes fehér abrosszal takarták le. Pénzt is tettek rá, „hogy mindég legyek belőle,"

6 ! továbbá búza, szőlő, árpa és dió is került az asztalra. Amikor az első csillagot meglátták az égen és az utcáról eltűntek a pásztorok, kezdetét vette a vacsora. Az egyik asztalfőn a nagyapa ült, a másikat az apa foglalta el. A karácsonyi vacsora lefolyása kötött, nagyjából az egész faluban egységes volt. Mindenütt imával kezdődött. Az imát az apa kezdte, a család mondta utána. Aztán minden családtag kapott egy porció (kb. 0,5 dl) házi szilvóriumot. A pálinka után fogyasztották az ostyát, amit a kántortanító sütött még karácsony előtt.

6 2 Az ostyát mézzel kenték meg és egy gerezd fokhagymát is tettek rá. Az ostya után böjtös ételeket ettek, általában savanyúkáposzta-levest — ebben csipdelt tészta és szárított gomba volt. Ezután következett a mákos guba, vajjal leöntve. Ezt követték a kalácsok: túrós lángos, mákos, diós, lekváros kalács; majd alma, dió, aszalt szilva, vadkörte. Végére maradt a saját termésű bor. „Amikor gyerek voltam, anyám főtt kukoricát szórt a gyerekekre ezekkel a szavakkal: Az aranycsikó szaladozik".

63 Aki megszegte a böjtöt, az nem látta meg az aranycsikót.

64 57. Adatközlő KISHONTI Béla, szül. 1895-ben. 58. KOTICSi. m. 10., 11. 59. UJVÁRY Zoltán gyűjtése. 1952. DÉNIA Gömöri Archívum 343. 32. 60. Vö. ORTUTAY (főszerk.) i. m. 66-67.; HORVÁTHOVÁ i. m. 1012. 61. Adatközlő KOZÁR Zoltán, szül. 1900-ban. 62. A tanító a gyerekekkel küldte szét a házakhoz az ostyát. Nem volt megszabva az ára, mindenki tetszés szerint fizetett érte. A gyerekeknek 1-2 forintot, a kántortanítónak pedig búzát adtak. (ÜJVÁRY Zoltán gyűjtése. 1952. DÉNIA Gömöri Archívum 343. 33.) 63. Adatközlő KISHONTI Béla, szül. 1895-ben. 64. UJVÁRY Zoltán gyűjtése. 1952. DÉNIA Gömöri Archívum 343. 35. 47