Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)
B. Kovács István: Gömöri adalékok a szlovák–magyar interetnikus kapcsolatokhoz
A siker nem is maradt el, Máléban 1773-ban 51 név közül 45, vagyis 88% szlovák eredetű. 12 Az 1773-as helységnévtár szerint köznyelvként a szlovák nyelv használatos. 13 A falu lakossága túlnyomórészt római katolikus hitvallású volt. Részükre az uraság Szendrőből ferences atyát hozatott és mivel a helységben templom nem volt, maga adott épületet istentisztelet céljaira. 14 Templomuk 1849-ben épült. 15 A máiéi gyerekek szlovák nyelvű iskolába jártak Putnokra. 16 Fényes Elek 1837-ben és az 1847-ben megjelent munkájában azt írja, hogy a putnoki járást egészen magyarok lakják, 17 s a falvankénti felsorolásban is Málét magyar faluként említi. 18 Az 185l-es művében már „tót-magyar" faluként szerepel, s azt is megjegyzi, hogy „bár eredetökre nézve tót ajkúak, mind a mellett mindnyájan magyarul jól beszélnek". 19 A XX. század első évtizedében megjelent vármegyei monográfia szerint a község már teljesen elmagyarosodott és szokásaiban, viseletében is alkalmazkodott a környező magyarsághoz. 20 Az 1937-es helységnévtár alakosságot magyar anyanyelvűnek mondja. 21 Az 1941-es népszámlálás szerint a falu anyanyelvét és nemzetiségét tekintve 100%-osan magyar. 22 Az 1960-as népszámláláskor az egész putnoki járásban (közel 33 ezer fő) mindössze 20 ember vallotta magát szlovák anyanyelvűnek, viszont anyanyelvén kívül szlovákul is beszél 192 ember (ebből 189 magyar). 23 A település hivatalos elnevezése Málé volt, egyházi névtárakban s más okiratokban a Máló, Mali elnevezések is előfordultak. 24 A Málé név sok csúfolódásra, tréfálkozásra adott okot, ezért a hagyomány szerint az 1914-es háborúból visszatért katonák szorgal12. ILA i.m. (1976)454. 13. ILA i.m. (1976)436. 14. ILA i.m. (1976)455. 15. VENDÉ Aladár: Gömör-Kishont vármegye községei. In: BOROVSZKY Samu (szerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Gömör-Kishont vármegye. Budapest, é. n. 70.; ILA Bálint tévesen azt írja, hogy a templom 1879-ben épült, ám a forrást is megjelöli (Vm. monogr. 70.), ahol azonban nem ez az év, hanem 1849 szerepel. [ILA i. m. (1946) 6.] ILA Bálintnál valószínűleg elírás történt. 16. ILA i. m. (1976) 437., 455. 17. FÉNYES Elek: Magyar országnak, s a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben. III. Pest, 1837. 134.; FÉNYES Elek: Magyarország leírása. II. Pest, 1847.253. 18. FÉNYES i. m. (1837) 173. 19. FÉNYES Elek: Magyarország geographiai szótára. III. Pest, 1851. 64. 20. KOMORÓCZY Miklós: Gömör-Kishont vármegye népe. In: BOROVSZKY Samu (szerk.) i. m. 164. 21. Magyarország helységnévtára 1937. Magyar Kir. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest, é. n. 468. 22. Az 1941. évi népszámlálás. Demográfiai adatok községek szerint. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest, 1947. 530-531.; illetve Az 1941. évi népszámlálás. 2. Demográfiai adatok községek szerint. Központi Statisztikai Hivatal, Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat, Magyar Országos Levéltár. Budapest, 1976. 202-203. 23.1960. évi népszámlálás. 3. g. Borsod-Abaúj-Zemplén megye és Miskolc személyi és családi adatai. Központi Statisztikai HivataL Budapest, 1961. 150. 24. DVORZSÁK János (szerk.): Magyarország helységnévtára tekintettel a közigazgatási, népességi és felekezeti viszonyokra. I. Budapest, é. n. 222. 42
