Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)

B. Kovács István: Gömöri adalékok a szlovák–magyar interetnikus kapcsolatokhoz

BODNÁR MÓNIKA Egy gömöri szlovák telepítésű falu asszimilációja A történeti Gömör-Kishont vármegye területe ma jórészt Csehszlovákiához tartozik, a dél-gömöri területnek 21 települése található Magyarország területén.

1 Ezek közé tartozik Serényfalva. Ezt a falut korábban Málénak nevezték. Az elnevezés személynévi eredetű, a szláv Malejb, Mali-mir stb. kicsinyített alakváltozata.

2 A település a Hanvák birtokába,

3 majd királyi adományként - kb. a XIII. század elején — a Putnoky család tulajdonába került

4 — ekkor indult nagyobb fejlődésnek.

5 1560. körül a vidék török pusztítások következtében hanyatlásnak indult. A török és tatár seregek 1566-ban felégették a falut. A lakosság elmenekült, majd egy része lassan visszaszivárgott, ám a gyakori harcok következtében a település az 1680—1690-es évek folyamán teljesen elnéptelenedett, a megmaradt lakosság Putnokra vagy távolabbi vidékekre költözött.

6 Az újratelepítést 1710 után Serényi Farkas és Orlay Borbála végezte, Trencsén megyei birtokukról, Béláról és Csicsmányból hozattak szlovák telepeseket.

7 Neveik egyértelműen bizonyítják szláv, illetve szlovák eredetüket: Smisko, Bacsinecz, Belanecz, Bridinszky, Kucsera, Noviszedlák, Placsko, Szrna, Csicsmanyetz.

8 Ezen nevek közül több még a közelmúltban is megtalálható volt, illetve napjainkban is él. Néhányan a Felvidék visszacsatolásakor magyarosították nevüket, így lett a Klenicsből Kassai valamint Kishonti, a Sisakból Serényfalvi stb. A tervszerű telepítési akció eredményeként az 1840-es pestisjárvány pusztításai ellenére 1773-ra a lakosság valamelyes szaporodását jegyezték fel.

9 A telepítés csak 1759-ben fejeződött be véglegesen.

10 A máiéi telepesek úrbéres parasztok lettek.

11 Málé lakossága részére a földesúr szlovák ispánt és intézőt rendelt Putnokra. Az uradalmi igazgatás és a számadások az 1730-40-es években szlovák nyelvűek voltak, ugyanis így sokkal eredményesebben meg lehetett tartani az új telepeseket. 1. Ezek a következők: Aggtelek, Alsószuha, Bánréve, Hangony, Hét, Imola, Kánó, Kelemér, Pogonypuszta, Putnok, Ragály, Sajópüspöki, Serényfalva, Susa, Szentsimon, Szuhafo, Trizs, Uraj, Zádorfalva, Zubogy és Zabar. Közigazgatásilag az első húsz Borsod-Abaúj-Zemplén megye részét képezi, Zabar Nógrád megyéhez tartozik. 2. ILA Bálint: Gömör megye. III. Budapest, 1946. 4. 3. ILA Lm. 4. 4. ILA i. m. 4. 5.ILAL m. 5. 6. ILA i. m. 5.; ILA Bálint: Gömör megye. I. A megye története 1773-ig. Budapest, 1976.453. 7. ILA i. m. (1946) 5.; ILA i. m. (1976) 453. 8. ILA i.m. (1946)8. 9. ILA i.m. (1946)5. 10. ILA i. m. (1976) 454. 11. ILA i.m. (1976) 453. 41