Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)

Dankó Imre: Az árucsere szerepe az északkelet-magyarországi interetnikus kapcsolatokban

tartozó konkrét részén, a javak cseréjén túl is sok más funkciója van.

5 Ezek az anyagi kultúra keretébe tartozó jelenségeken túli funkciók igen sokfélék és esetenként bizonyára vannak olyan jelentősek, mint maga az árucsere-folyamatokban realizálódó javak cseréje. Ezeket a funkciókat összefoglalva az árucsere folklórvilágának nevezhetjük. Ezek közül a funkciók közül csupán néhányat sorolok föl, a legfontosabbakat: 1. Az árucsere mindig hírközlési alkalom is. Az árucsere-folyamatokban sok információcsere is lezajlik. Ide sorolhatjuk a novatiók alkalmazását, az elterjesztés, az adaptálás folyamatait is. 2. Az árucsere a migráció egyik legfontosabb forrása. Mind az egyes népéletbeli tényezők, folklórmotívumok, nyelvi jelenségek stb., mind pedig az úgynevezett humán migráció (időszakos vagy állandó vándorlás, áttelepülés) tekintetében. Az árucserével kapcsolatos migráció hármas tagoltságú: részt vesz a migrációban az áru (legyen az bármi is: anyag, termény vagy termék), az eladó és a vevő. 3. Az árucsere nagyban elősegíti a kulturális integrációt, mind az anyagi, mind a szellemi kultúra területén. Ez a kulturális integrálódás szoros kapcsolatban van az elsőként említett árucsere-funkcióval, a hírközléssel, információcserével. 4. Az integrációval ellentétben, de vele párhuzamosan, bizonyára furcsa, paradox módon az árucsere-folyamatok esetenként a kulturális elkülönülést is szolgálják. Erősíteni, fenntartani, fokozni kívánják a tényezők közti különbözőségeket. 5. Az árucsere-alkalmak állandósuló ismeretségi, barátsági, sőt rokoni kapcsolatokat is teremtenek. Az összetartozás érzését erősítik, a közösségi tudatot szélesítik. Ajánlatos ezeket az árucsere-jelenségeket az árucsere kapcsán kialakuló interetnikus kapcsolatok vonatkozásában elemeznünk. Elemzésünk funkcionalista és szükségszerűen figyelemmel van az ösztönösségre és a tudatosságra. Az árucserében alapvetően két ember szerepel: az eladó és a vevő. Mindkét fél biológiailag, genetikailag, földrajzilag, történelmileg, kulturális tekintetben, illetőleg mindezeket összefoglalva etnikailag meghatározott személyiség. A különféle árucsere-alkalmak, a tényleges csere körülményei, a piacok, a hetivásárok, a vásárok, a boltok úgy tudnak az előbb említett funkcióknak megfelelni, ha rajtuk azonos és nem azonos korú, azonos és nem azonos nemű, azonos és nem azonos műveltségű, azonos és nem azonos foglalkozású, azonos és nem azonos vallású, azonos és nem azonos etnikumú emberek találkoznak egymással és cserélik ki nemcsak áruikat, hanem híreiket, ismereteiket, véleményeiket is. Természetesen ezek a funkciók olyan esetben is hatékonyak, amikor azonos korú, nemű, műveltségű, foglalkozású, vallású és etnikumú emberek találkoznak egymással javaik kicserélése kapcsán. Az olyan helyek, ahol az árucsere legeredményesebben lebonyolódhat, általában ott alakultak ki, ahol különböző földrajzi tájak találkoznak egymással, az úgynevezett peremterületeken. A településföldrajz ezeket a területeket vásáröveknek vagy vásárövezeteknek, a konkrét helyeket, településeket pedig vásárhelyeknek nevezi.

6 A földrajzi különbözőség 5. DANKÖ Imre: A magyar vásárok funkciói A Hajdúsági Múzeum Évkönyve I. Hajdúböszörmény, 1973.155-168. 6. MENDÖL Tibor: Általános településföldrajz. Budapest, 1963. Vásárövek: 322., 396., 406-463., 466., 469., 471-473., 475. - Vö.: VAGÁCS András: Vásárvonalak a Kárpátok vidékén. Budapest, 1946. 16