Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : 2. kiegészítő kötet (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 16. Miskolc, 1965)
Dankó Imre: Az árucsere szerepe az északkelet-magyarországi interetnikus kapcsolatokban
KOVA Jármila rövid, de alapos cikke, 1966-ban: Trhy a jarmoky na Slovensku (Krásy Slovenska 53. 1966. 334-335.). PALÁDI-KOVÁCS Attila pedig több tanulmányt szentelt az interetnikus kapcsolatok terén olyan nagy szerepet játszó vándorárusoknak, cserekereskedelemnek. Közülük különösen egyre hívnám fel ezúttal a figyelmet. Az Ethnographia 1966-ban adta közre Gömöri magyar vándorárusok az Alföldön című írását (Ethnographia LXXVII. 1966. 295-296.). Talán az eddigieken is felbuzdulva fordult MARKUS Michal figyelme és érdeklődése az árucseréhez fűződő interetnikus kapcsolatok felé. 1967-ben adta közre Vyznam tradicnych trhov a jarmarkov pre l'udovú kultúra vychodného Slovenska című tanulmányát (Kollokvium... Koiice, 1967. 110—115.). Hamarosan egy magyar nyelvű cikkben számolt be a szlovák—magyar interetnikus néprajzi kutatások állásáról (A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. 1966. 135—143.). KRUPA András folklór vonatkozásban tágította tovább a kérdéskört, 1977-ben írt Magyar—szlovák kölcsönhatások békési hiedelemmondákban című dolgozatával (A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 15. 1977. 145-155.). ÚJVÁRY Zoltán gömöri tekintetben konkretizálta a kérdést 1982-ben írt Interetnikus kapcsolatok Gömör népi kultúrájában című tanulmányában (VIGA Gyula szerk. 20—32.). ÚJVÁRY Zoltánnái kapcsolatosan meg kell említenem tanítványát VIGA Gyulát, aki nemcsak szerkesztője volt az ÚJVÁRY Zoltán tanulmányát is közlő, A gömöri falvak néprajza című kötetnek (Miskolc, 1982.), hanem már azt megelőzően is nagyszerű tanulmányt írt az árucser éhez kapcsolódó északkelet-magyarországi interetnikus kapcsolatokról: A Bükk hegység szlovák meszeseinek kereskedőútjai az Alföldre című tanulmányára gondolok (Ethnographia XCI. 1980. 252—258.). Azonban nem célom itt bibiliográfiai bevezetést nyújtani, legkevésbé a teljesség igényével. A felsorolt munkákról csak azért szóltam, mert területileg meghatározott tárgykörömhöz a legtöbb indítást adták. Az árucsere viszonyainak, alakulásának nagy szerepe van az interetnikus kapcsolatok terén is. így az északkelet-magyarországi interetnikus kapcsolatokban is. Mielőtt ezeknek a kapcsolatoknak a leglényegesebb részeiről szólnék, szükségesnek érzem elmondani, hogy az árucsere etnológiai vizsgálata során nyert eredményeket két csoportba oszthatjuk. Az első csoport vizsgálati eredményei közé tartozik, hogy megállapítottuk és meghatároztuk az árucsere különböző formáit: a javak tényleges cseréjét, az értékközvetítővel való árucserét, az árucsere egyáltalán nem vagy csak esetlegesen szervezett, illetőleg szervezett formáit, az utóbbiakban a piacot, a hetivásárt, a vásárt, mindhárom különböző fajtáit, a kereskedelmet, a csere- és vándorkereskedelemtől az áruházig, az árutermelésen alapuló boltot, a piaci-vásári kereskedelmet, az ezekhez az árucsereformákhoz kapcsolódó sajátos életformációkat, termelési, szállítási (közlekedési), mérési, fizetési szokásokat, eszközöket; azaz összefoglalva, az anyagi kultúra körébe tartozó kutatásokat folytattunk. A második csoportot az árucserében jelenlevő, ott kibontakozó olyan tényezők alkotják, amelyek túlvannak a javak tényleges cseréjén. Az árucsere soha sem korlátozódik a javak valóságos cseréjére, mert minden esetben számos kulturális-társadalmi elemet „mellékjelenséget" is tartalmaz. Az árucsere nemcsak az adott-vett anyagok, termeivények, készítmények cseréje révén, hanem a tényleges adás-vétel ügyletéhez kapcsolódó sok más, ha szabad így fogalmazni, társadalmi és kulturális tényező, összetevő cseréjét, illetőleg átvételét, elterjesztését is jelenti, a piaci-vásári viselkedésformáktól kezdődően az árucsere gazdag folklórvilágáig bezárólag. Azaz az árucserének az anyagi kultúra világába 15
