Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Dobrossy István: a 17–19. századi újgörög diaszpórák néprajzi jelentősége Északkelet-Magyarországon
százalékát jelentették. 13 A terminus jelölhetett albán területről érkező románokat, macedorománokat is. A Magyar Történeti Etimológiai Szótár szerint a szó a magyarban a 16—17. századtól él. 14 A cincár népnévnek hasonlóan több jelentése ismeretes. A 18. század végétől vonatkozott a raacedororaánokra, de a 20. század elejétől oláh cigány jelentése is előfordul. A szó román eredetű, Magyarországra szerb közvetítéssel került. 15 A macedón elnevezés az ország görög nevéből származik. 10 Sasvári alapján a görögök többsége hazánkba Dél-Macedóniából jött. Közöttük szép számmal voltak cincárok, de a magyar szakirodalom rájuk is csak a görög elnevezést alkalmazta. 17 A rác elnevezés hasonlóan gyakori előfordulású, de az írásos feljegyzések többnyire a görögöt értik alatta. (S ez fordítva is előfordul.) A 19. század óta erre utalva ismeretes a szerb elnevezés is. (Meg kell jegyeznünk, hogy a szó ilyen értelemben és ezt megelőzően csak nagyon ritkán fordul elő.) 18 Az írásos feljegyzéseken, számadáskönyveken, ke^ reskedő-számlákon gyakorta szereplő vlach (valachus) terminus a balkáni rokonság jelölésére szolgál, ,,román nyelvű nép" jelentésben. 19 A szerb nyelvben a vlach „román" jelentésű, s itt megjegyzendő, hogy a román pásztorokat is vlach elnevezéssel illették. Ebből lett, ill. alakult aztán az oláh szó, ül. népnév is. E megjelölés a középkortól él folyamatosan, s majd a 19. századtól Váltja fel a román elnevezés. 20 Minket e kérdés kapcsán az érdekel, hogy ,,a cincár helyett gúnynév helyett a szakirodalom ezt használja, ez szerepel a macedovlach összetételben, melyet napjainkban váltott fel a macedoromán." 2i A macedorománok Macedónia ellatinosodott bennszülött lakói, elvándorolva hazájukból a görög nyelvet használták, anyanyelvüket csak egymás között alkalmazták. Ezért sokszor igen nehéz őket a görögöktől megkülönböztetni. 22 TAMÁSKA I. szerint a 18—19. századi ún. bevándorolt kereskedőtársadalom magvát a délszláv etnikumhoz tartozó, ül. ahhoz vallási okból csatlakozott macedorománok (macedó-vlachok) adták. Ezt igazolja a Tokajban, Miskolcon és Egerben egyaránt előforduló Diamandi, Margaret, Panajot és Rosa családnév, ül. hosszú évtizedeken keresztül kimutatható generációik, s ezek névváltozásai. 23 A sokoldalúság és az említett különbözőségek a letelepülést követő asszimilálódási folyamatban viszonylag gyorsan feloldódtak, s a betelepülők helyi megítélésében a meghatározóvá a hasonló ismérvek, tulajdonságok váltak. Ez a soknemzetiségű és számszerűen is jelentős népesség 24 megegyezett abban, hogy a török birodalom fennhatósága alatt álló területekről, tartományokból, mint török alattvalók költöztek, vándoroltak el, s hátrahagyott családukhoz időnként ide tértek vissza. (Jóllehet társaságokba, érdekeiket és jogaikat védő, tevé14 A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (a továbbiakban: MNyTESz) 1967. 178—179. 15 KÁLMÁN Béla 1973. 125. MNyTESz, 1970. 430. 16 MNyTESz 1970. 204—205. 17 SASVÁRI László 1976. 8—9. GRÜNWALD Béla 1910. 282., „Görögnek való a kereskedés! Annak is csak a czinczárnak" az elnevezéshez ld. JÓKAI Mór 1908. 219. 18 BIHARI József 1956. 396—397; KÁLMÁN Béla 1973. 128; SASVÁRI László 1976. 9. 19 GYÓNI Mátyás 1943. 101. 20 KNIEZSA István 1955. 454; KÁLMÁN Béla 1973. 128. 21 SAS VÁRI László 1976. 9. 22 FÜVES Ödön 1970. 260—265. 23 TAMÁSKA Péter 1984. (Kézirat, megjelenés alatt) (Adatának felhasználásáért köszönetemet fejezem ki) 24 A megyei és az országos összeírások szerint a vizsgált területen számuk egy-egy településen a 300 főt, Északkelet-Magyarországon — családostól — a 200 főt nem lépte túl. 161
