Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Dobrossy István: a 17–19. századi újgörög diaszpórák néprajzi jelentősége Északkelet-Magyarországon

kenységüket szervező, irányító és sok vonatkozásban ellenőrző „céhszerű" kompániákba szerveződve egy-egy településen gyűltek össze.) Mindvégig nagy öszszetartó erő volt közöttük vallásuk: ortodoxok voltak. E vallási tartalom erőteljesen befolyásolta, sőt meghatározta öntudatukat, magatartásukat is. A kezdeti sokféle tevékenység után csaknem kizárólag kereskedelemmel foglalkoztak. Kezdetben ún. gyarmatárut szállítva karavánkereskedést folytattak, amit magyarországi megtelepedésük után nyugat-európai és osztrák, valamint észak- és kelet-európai (főleg lengyel és orosz) tranzit-, ill. a Habsburg-birodalmon belül távolsági kereskedelemmel cseréltek fel. Megegyeztek abban is, hogy mindennemű ügyleteiket, s azok dokumentálását csaknem a 18. század végéig görög nyelven folytatták, de egymás között saját anyanyelvükön érintkeztek. A 18. század végétől (magyar nyelvterületen) általánossá válik a magyar nyelv használata, irataikat, számadásaikat is többnyire magyar nyelven készítik. Nemzetiségüktől függetlenül összességében segítették egymást, az egyes kompániák között rendszeres volt a kapcsolat, amely kifejezésre jutott az adományozásokban is. Nem ritka az olyan végrendelet, amely öt-hat kompániára hagy jelentős összegeket, elsősorban templomok, iskolák, ispotályok építésére és fenntartására. Az egymás közötti üzleti konfliktusokat általában a kompániák bírái oldották fel. Valamennyi nemzetiség közül kiemelkedtek, s legmozgékonyabbak a görögök voltak, s ez is hozzájárulhatott az általános megjelölés kialakulásához. Megjelenésük egy-egy településen, vagy vásárain rövid időn belül sértette a helyi iparosok és kereskedők érdekeit, el nem viselhető konkurrenciát jelentettek, s ezért a települések elöljáróságát megnyerve mindenütt és mindvégig perlekedtek velük. A 17—19. századi magyar lakosság megítélésében hitelnyújtásuk miatt rendszeres kapcsolatba került velük, de áru és pénzkereskedésük, gazdasági manipulációik, gazdaságuk és fényűző életmódjuk miatt inkább negatív, mint pozitív előjellel ítélte meg őket. Ez a negatív megítélés, ill. ennek alapja kitetszik egy 19. századi Borsod megyei feljegyzésből. Eszerint ,,a' Nem egyesült Görögök, ámbár a' Megye Népességének tsak 1/463 részét teszik is, még is speculatiojuk után, a' Megyének közép pontján, Miskoltzon a' legjobb házakat, legjobb szőllőket, szántóföldeket bírják réteget bírják, 's méltán fellehet felölök tenni, hogy ezen maroknyi léleknek erszényében van tsak nem egész Hegyallyai, Borsodi, Hevesi, Abaúji kereskedésnek haszna."

25 Gazdaságukat, fényűző életmódjukat máskor gúny versekben pellengérezték ki.

26 Mindezek, s főleg a tények, adatok ismeretében egyértelműen állíthatjuk, hogy szerepük és jelentőségük a kapitalista tőkefelhalmozódás folyamatában minden kompánia-helyen érzékelhető és kimutatható. Tevékenységük egésze megítélésének ez pedig sarkalatos kérdése. A véglegesen megtelepült görög kereskedőknél az elmagyarosodás folyamata a 18. század 70—80-as évei körül válik általánossá. (Csak néhány példát kiragadva a folyamat illusztrálására említhetjük, hogy a székesfehérvári Ergovics család tagjai, mire eljutnak Egerbe és Miskolcra, már a rosa nevet használva válnak ismertté. A ténylegesen görög kereskedő átlépve a határt Pattakosz, az alföldi településeken töltött évei alatt Pattosz, s mikor Miskolcon megtelepedik. 25 DEBRECZENYI BÁRÁNY Péter 1817. 49—63. 26 BODGÁL Ferenc 1976. (Kézirat a Herman Ottó Múzeum Történeti Dokumentációjában. Ltsz.: 76.1160.1.) 162