Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Krupa András: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szlovákok a kutatások tükrében
jét is. 104 A Hegyköz, közte a szlovák falvak burgonyából és tejtermékekből készült ételeit PÉTERCSÁK Tivadar mutatta be. 105 FEHÉR Ágnes a burgonya kiemelkedő szerepét emeli ki a komlóskaiak táplálkozásában, mely általában jellemző volt a megyebeli szlovákokra. 106 Az észak-borsodi szlovák falvak (Rakó) fontosabb ételeinek a terminológiáját GUNDA Béla 1934-ben készült tanulmányából ismerhetjük meg. 107 Szinte valamennyi tárgyalt szlovák település az üveghutáknak köszönheti létrejöttét. Az üveg manufaktúrák kialakulásának, működésének a történetével két szerző foglalkozott. A legrégebbi, a Regéc környéki hutákról TAKÁCS Béla, m a bükki üveghutákról és a hutásfalvak településtörténetéről pedig VERES László írt. 109 A bükki huták termékeinek megőrzött répáshutai maradványairól DEME Dezső tesz említést. 110 A huták a működésük idején sem foglalkoztatták az egész lakosságot, megszűnésük még inkább szükségessé tette a más foglalkozási területek kihasználását. A népi technológia körébe tartozó mészégetés és faszénégetés is kevés számú embert foglalkoztatott. A bükki szlovák falvakban mind a kettőt gyakorolták, a belső zempléni Háromhután csak a szénégetést. BAKÖ Ferenc a Bükkben folyó magyar paraszti mészégetést kutatva az 50-es évek elején példamutató alapossággal, gondossággal dolgozta fel a bükki szlovák mészégetők tevékenységét. Táji, társadalmi keretek köze ágyazva hiteles képet kapunk a mészégetésről, előkészítéséről, a kemence (pecka) felrakásáról, a tüzelésről, a mész kivételéről és az értékesítéséről. 111 KOLODZEY Zoltán és ORLICZKI Károly a későbbi időszakokból adnak közre rövidebb közlést: a mészégetés technológiája alig változott, csupán a munkaszervezet és az értékesítés terén történtek módosulások. 112 A bükki szénégetésről a 70-es évekből származnak rövidebb feldolgozások. Leginkább a répáshutaiak foglalkoznak vele, itt néhány szlovák családnál tradícióvá vált az égetés, a 60-as évek végétől a hazai és nemzetközi színtéren nőtt a faszén iránti érdeklődés, a fakitermelés is nagyobb volumenű lett, ezért a boksák (mila, mile) mérete is megháromszorozódott. 113 A háromhutai szénégetésről — mely itt szintén többnyire családi vállalkozás — tárgyias összegzést ad PET ERC SÁK Tivadar. 114 Mindegyik leírásban találkozunk nem teljes szlovák nyelvű terminológiával is. Míg a zempléni szlovákok közül a szénégetésre csak a háromhutaiak vállalkoztak, a vándoriparosság csupán a hegyközi hutafalvakra jellemző. GUNDA Béla feltűnőnek tartja, hogy a regéci Háromhután nem alakult ki ez a foglalkozás. 115 A felvetés indokolt, mert Takács Béla szerint már 1776-ban a három 104 BAKÓ Ferenc 1969. 269—272. 105 PETERCSÁK Tivadar 1978. 40., 51. 106 FEHÉR Ágnes 1978—79. 155—160. 107 GUNDA Béla 1934. 13—14. 108 TAKÁCS Béla 1966. 109 VERES László 1978. VERES László 1980. 110 DEME Dezső 1966. 12. 111 BAKÓ Ferenc 1951. 285—320. 112 KOLODZEY Zoltán 1970. 52—53. BAKÓ Ferenc 1977. ORLICZKY Károly 1980. 40—41. 113 KOLODZEY Zoltán 1970. 51—52. BAKÓ Ferenc 1977. 147. ORLICZKI Károly 1980. 38—39. 114 PETERCSÁK Tivadar 1978. 28. PETERCSÁK Tivadar 1981a. 57—59. 115 GUNDA Béla 1976. 35. 195
