Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Krupa András: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szlovákok a kutatások tükrében
Hután (Ó-, Üj-, Közép-) 34 zsellér ,,a korábbi szokásnak megfelelően ablakozással, valamint az üvegkészítéshez szükséges nyersanyagok ellátásával" foglalkozott 110 ennek ellenére nem vált bevett szokássá. A vándoriparosokról több kiemelkedő tanulmány készült (PETERCSÄK Tivadar, PETIK Rezső). ii7 A hegyközi szlovákok az első világháború végéig csak az ablakossággal foglalkoztak (oblocare). Ján PODOLÁK szerint mivel a szepességi drótosok nem jöhettek Magyarországra, a hutaiak egy része a 20-as években átállt drótosnak. 118 PETIK Rezső szerint az első drótosok vágáshutaiak voltak, mert ide nősült be egy trencséni drótos, s megtanította őket az alapfogásokra. 119 Szintén ő írja, hogy a drótosságra való áttérést az is elősegítette, hogy a felszerelésük az üvegeseknél könnyebb volt, s kisebb volt az érdeklődés is az üvegezés iránt. 120 A vándorüvegesek a 70-es évek végére teljesen elfogytak, de néhány vándordrótos még dolgozott. A zempléni táj népi kultúrájának egyik legjellegzetesebb használati tárgya a kézimalom (mlinok). A malomkövet a háromhutai, füzéri bányák kőfaragói készítették, a nagyhutaiak, a komlóskaiak közvetlenül a környékről szerezték be. A tartó számára régebben három- vagy négylábú kisszéket (stolecek) is használtak. 121 A népi háziipar egyik fontos területe a kenderfeldolgozás, a fonás és a szövés. A Zempléni-hegyvidék középső része, így Háromhuta szlovák lakóinak kendermunkáit, szövését FLÓRIÁN Mária dolgozta fel monografikus igénnyel. E témakörből DOBROSSY István és FÜGEDI Márta összefoglaló interetnikus tanulmányokat jelentetett meg. 1 '2 Többek között megállapítják, hogy a kendermunkák módszereire, eszközeire és terminológiájukra rányomta a bélyegét a betelepült szlovák és ukrán lakosság. Sajnálatosan az itt élő szlovákok e tárgykörbe tartozó népi kifejezéseit nem közlik, csupán a környező magyarok szókincsében fellelhető szláv származású elnevezéseket, ezért nem derül ki, hogy vajon mostani vagy történetileg korábbi adaptációról van-e szó. 123 A törőmunka eszközei közül a több vágóélű, ill. kétnyelű tilót szlovák és német jellegzetességnek tartják, mert csak ott fordul elő, ahol szlovákok (Háromhuta, Rudabányácska, Vágáshuta) és németek élnek. 124 A tilolt kendernek ágyban történő puhítása, mint a legrégebbi puhító eljárási mód és a fatönkön fabunkóval való ütögetése jellemző a háromhutai szlovákokra. 125 A fonás eszközei közül Háromhután csak a féltalpas, ill. egytalpú guzsalyt használták, míg a középső Zemplén falvaiban szór116 TAKÁCS Béla 1966. 25. 117 PETERCSÁK Tivadar 1973b. PETIK Rezső 1975. BALASSA Iván 1976. 200 PETERCSÄK Tivadar 1978. PETERCSÁK Tivadar 1981b. 118 PODOLÁK, Ján 1958a. 313. 119 PETIK Rezső 1975. 170. Vö. GUNDA Béla 1976. 34. PETERCSÁK Tivadar 1973b. 531. PETERCSÁK Tivadar 1981b. 442. 120 PETIK Rezső 1975. 170. 121 SELMECZI KOVÁCS Attila 1981b. 116—123. PODOLÁK, Ján 1958a. 312. 122 FLÓRIÁN Mária 1966. 159—180. DOBROSSY István 1973. 407—430. DOBROSSY István—FÜGEDI Márta 1977a. 269—293. DOBROSSY István—FÜGEDI Márta 1977b. 93—109. DOBROSSY István—FÜGEDI Márta 1980. 240—250. 123 FLÓRIÁN Mária 1966. 159., 177. DOBROSSY István—FÜGEDI Márta 1977a. 274—275. 283., 285—287. 124 FLÓRIÁN Mária 1966. 177. DOBROSSY István—FÜGEDI Márta 1980. 242. SZABADFALVI József 1964. 120. 125 FLÓRIÁN Mária 1966. 163. DOBROSSY István—FÜGEDI Márta 1980. 258. 196
