Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Krupa András: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szlovákok a kutatások tükrében
földjébe vájt krumplitároló vermet (jama), a magas csűrpadlást. 5- A hegyközi huták sajátja, hogy a környékkel ellentétben náluk nem található a szénapajta vagy szénasop. 53 A Sajó és Hernád közti elmagyarosodott, egykori kárpátukrán, szlovák lakosú községekben is — az ottani magyarokhoz hasonlóan — ismeretlen, kizárólag a tűzifa, ill. a szekér tárolására használt építményt nevezik sopka-nak, sopá-nak. 54 A bükki szlovákok mészégető kunyhóinak a típusait (jármos, kerek, féloldalas) BAKÓ Ferenc dolgozta fel. Hasonlókat építenek az erdei munkások is.° 5 A földművelés korlátozott volta, az erdei termékek gazdagsága következtében a gyűjtögetés az átlagosnál nagyobb szerepet játszott a Borsod-AbaújZemplén megyei szlovákoknál. A belső zempléni és a hegyközi gyűjtögetésről több, sokoldalúan feldolgozott és közreadott munka áll a rendelkezésre. Elsőként említjük UJVÄRY Zoltánnak a vadon termő növények begyűjtési módját, a táplálkozásban való felhasználását, ill. a gyűjtés és felhasználás eszközeit, edényeit bemutató magyar, valamint szlovák nyelven megjelent tanulmányát, melynek anyagát 1954 és 1956 között gyűjtötte. 56 PETERCSÁK Tivadar Nagy-, Rises Vágáshuta gyűjtögetését dolgozta fel. 57 A vadgyümölcsök aszalási módjait DOBROSSY István Rudabányácskán, Háromhután és Filkeházán gyűjtötte. 58 Mind a három szerző közli az erdei termékek, az eszközök szlovák nyelvű terminológiáját is. Hasonló módon éltek az erdő adta lehetőséggel a bükki szlovákok is. DEME Dezső említi, hogy a répáshutai asszonyok és gyerekek gyűjtötték az erdei gyümölcsöt. A mészégetők a munkaszünetekben szedték a különféle gombákat, az aszalásra való somot, a disznóknak a makkot. 59 A gyümölcsfatermesztésnek kisebb a jelentősége a szlovák falvakban. A kertekben meglevő fákat nem gondozták. A legelők hagyásfái vadgyümölcseit is felhasználták.'* A zempléni szlovákok népi méhészkedésének, a vadméhek befogásának a gyakorlatát, a méhlakások legarchaikusabb formáit Háromhutáról SZABADFALVI József, BALASSA Iván mutatja be. E helységben szinte mindenki ért a népi méhészkedéshez, méhtartáshoz. 61 A háromhutai szlovákok népi vadjogásának néhány jelesebb módját UJVARY Zoltán dolgozta fel. 62 A bükki mészégetők énekesmadár-fogásáról BAKÓ Ferenc adott híradást. 63 A földművelés alárendelt szerepet játszott a bükki és a zempléni szlovák lakosok körében. A férfiak jó része a hutákban, az erdőkben dolgozott, illetőleg vándoriparosként, fafaragóként, fuvarosként kereste a megélhetést. A belső zempléni és a hegyközi települések földművelésének sajátosságairól — a 60-as évek állapotát rögzítve — két kiváló monográfia (BALASSA I. 1964., IKVAI N. 1967.) tudósít. 6 ' 1 Mindkettő regionális szinten tárja fel a hagyományos földműve52 GUNDA Béla 1976. 37. 53 BALASSA Iván 1964. 163. PETERCSÁK Tivadar 1978. 41. 54 PALÁDI-KOVÁCS Attila 1980. 211. 55 BAKÓ Ferenc 1968. 67—68. 56 UJVÁRY Zoltán 1957. 234—242. UJVÁRY Zoltán 1959. 241—249. 57 PETERCSÁK Tivadar 1970. 108—112. PETERCSÁK Tivadar 1578. 15—17. 58 DOBROSSY István 1969. 514—536. 59 DEME Dezső 1966. 12. BAKÓ Ferenc 1969. 269—270. 60 GUNDA Béla 1976. 37. IKVAI Nándor 1981. 38. 61 SZABADFALVI József 1956. 75. UJVÁRY Zoltán 1959. 250—251. SZABADFALVI József 1967. 41—64. BALASSA Iván 1957. 148. 62 UJVÁRY Zoltán 1959. 249—250. 63 BAKÓ Ferenc 1969. 285. 64 BALASSA Iván 1964. IKVAI Nándor 1967. 191
