Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)
Paládi-Kovács Attila: Kárpátukrán telepek Észak-Magyarországon
magukban Pálfalván." (BOROVSZKY Samu: Borsod vármegye története I. Bp. 1909. 358.) Abaújban, a már említett Filkeháza mellett a XVII. században valószínűleg csak a regéci és a boldogkőváraljai uradalom területén éltek rutén jobbágyok. BÉL Mátyás nyomán BIEDERMANN is felteszi, hogy Abaúj megye egyéb területeire csak a Rákóczi-szabadságharc elbukása után kerültek ukránok nagyobb számban. Az első nagy betelepülési hullám 1730 körül zajlott le. Ekkor ülték meg Mikóháza, Kelecsény, Kány, Perecse, Gadna, Gagyapáti, Felsőgagy, Abaújszolnok és Kétty (ma Baktakék) községeket teljes egészében, továbbá Fóny, Árka és Radvány (-füzér?) községeket részben. Ezeken kívül igen hosszú jegyzékben sorolja fel a Kassa vidéki telepeket, amelyekre nem térünk ki, mivel a mai országhatáron kívül esnek. A szórványok közül szükséges még kiemelni Füzér, Pálháza, Filkeháza, Abaújlak, Alsógagy, Gagybátor, Büttös, Garadna ? Selyeb, Abaújszántó és Pere nevét, mivel ezek a későbbi forrásokban is feltűnnek. A XIX. században már nem szerepelnek, de ma is számottevő görög katolikus lakosságuk van a következő falvaknak: Tornyosnémeti, Hernádvécse, Homrogd, Monaj, Szikszó, Abaújkér, Tállya. Az ott élt apró szórványokról BIDERMANN is megjegyezte, hogy a XIX. század közepéig megmagyarosodtak. A Zemplén megyei települési hullám 1714-ben kezdődött és 1774-ig tartott. A déli járásokba leköltöző ukránok főként a megye északi részéből, Varannó vidékéről származtak, ahol szlovákokkal vegyesen laktak. Egyik csoportjuk 1720ban érkezett Végardóra, Sárospatak szomszédságába. Nagyobb települési foltjuk Sátoraljaújhely és Terebes között szorosan kapcsolódik az abaúji Hegyközhöz, s feltétlenül ez a legrégebbi, XVI— XVII. században települt csoportjuk. Innen kiindulva a XVIII. században sokan beszivárogtak a Bodrogköz református magyar falvaiba, s ott igen hamar beolvadtak. Harmadik csoportjuk a Szerencs—Tokaj—Sárospatak vonal mentén fekvő hegyaljai magyar városokba, falvakba húzódott be. Az ottani görög katolikusok számából kiindulva BIDERMANN jelentékeny számú ukrán népességet tételezett fel Tokaj, Bodrogkeresztúr, Olaszliszka, Zsadány, Tarcal, Mád, Tállya, Erdőbénye, Tolcsva, Szerencs, Bekecs, Mezőzombor, Monok stb. helységekben. Az ott élő görög katolikusok azonban a múlt század első felében már magyar nyelven beszéltek. Az 1773-ban összeállított Lexicon Universorum Regni Hungáriáé Locorum anno 1773 officoise confectum érdekes módon nem említ ruszinokat a vizsgált területen, viszont a nyírségi falucsoportot számon tartja. Mindössze Dámóc és Zemplénagárd ukrán lakosairól tesz említést a mai Borsod-Abaúj-Zemplén területén. MAGDA Pál szintén említés nélkül hagyta e terület kárpátukrán lakóit. FÉNYES Elek nagy műve „Magyarországnak 's a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statisztikai és geographiai tekintetben" (Pesten, 1836—1840.) alapján minden korábbinál árnyaltabb kép rajzolható a kárpátukrán szórványok lakóhelyeiről és lélekszámáról. A mai országterületen 54 település ruszin népességéről emlékezik meg. Ebből 46 a mai Borsod-Abaúj-Zemplén határain belül található. Az adatai alapján szerkesztett térkép azt "mutatja, hogy a ruszin szórványoknak nyugaton a Bódva és a Sajó vonala szab határt. E vonalon túl csupán Szuhakálló és Múcsony, illetve Görömböly, Sajópetri, Hejőkeresztúr és Sajószöged tartozik a ruszin szórványok csoportjába. Erős koncentrálódás figyelhető meg a Csereháton, a Rakaca patak két oldalán. FÉNYES említett műve alapján a görög katolikusok és a ruszinok számára vonatkozólag az alábbi összesített számokat kapjuk: 131
