Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Paládi-Kovács Attila: Kárpátukrán telepek Észak-Magyarországon

Abaúj Borsod Zemplén (dél) ukránok 14 772 8 000 kb. 3 000 görög kat. 14 772 10 904 kb. 10 000 A zempléni becslést a járási összesítésekre alapoztam. Ugyanis a tokaji járásban 1350, a bodrogközi járásban pedig 1615 ukránt említ. 1847-ben jelent meg FÉNYES másik munkája, a Magyarország leírása. Ebben hangsúlyosan említi Múcsony és Kalló „szorgalmatos orosz lakóit" a borsodi ukránok lélekszámát pedig 5668 főre tette. Abaúj és Borsod összesített adatai 1847-ben: Abaúj Borsod ukrán 15128 5 668 görög kat. 18 025 12 402 Borsod egyes helységeiben az 1840-es években még a kétnyelvűség is csak elérendő állapot volt. Sajópálfalva „magyarul beszélni nem akaró orosz lakosi" a helyi birtokosok és a környezet rosszallását váltották ki. (Magyar Gazda, 1845. 677.) összegezve az elmondottakat, megállapítható, hogy a XIX. század derekára az észak-magyarországi ukrán szórványok többsége a kétnyelvűség állapotában volt. Mintegy 40-re tehető azon településeknek a száma, ahol jelentősebb csoportjaik éltek. Ennek a szórvány-ukránságnak a lélekszáma azonban már ekkor is stagnált, vagy inkább fogyott, összességében mintegy 25—30 000 főt számlált, de ez is csupán csekély töredéke volt a terület összlakosságának. Így például Borsod megye közel 200 000 lakosából 1836—40 tájékán mintegy 3000 ukrán, az össznépesség 4%-át tette ki. 1851-ben az osztrákok népszámlálást végeztek, ennek alapján közölte BIDERMANN az abaúji ukránok számát járások szerint összesítve. Eszerint a szalánci járásban 2917, a forróiban 3387, a szepsi járásban 2355, a tornaiban 971, a nagyidaiban 217, s a megyében összesen 9847 ukrán élt. Ez a szám jóval alatta marad a FÉNYESnél található számadatoknak. Az 1857. évi újabb osztrák népszámlálás anyagából megyénként összesített adatok említhetők. Eszerint Borsodban 9800, Abaúj-Tornában pedig 13 000 ukránt számoltak össze, összevetve FÉNYES számadataival megállapíthatjuk, hogy nagyobb ellentmondás nincsen közöttük. Teljesen megbízhatónak az osztrák adminisztráció népszámlálásai sem tekinthetők. Hiszen például az abaúji ukránok aligha gyarapodtak 3153 fővel a két összeírás időpontja, 1851 és 1867 között. A XIX. század második felében felgyorsult a Borsod-Abaúj-Zemplén területén élő kárpátukrán népesség asszimilációja. Az 1867-ben felállított Magyar Statisztikai Hivatal két évvel később országos népszámlálást bonyolított le. Az adatfelvétel megtervezésénél azonban nem gondoltak a lakosság anyanyelvi és nemzetiségi hovatartozására. KELETI Károly a tanköteles gyermekek anyanyelvi megoszlását alapul véve utólag végzett ilyen számításokat. Ezek szerint 1869-ben Abaújban 4816, Borsodban 3335, Tornában 862 ukrán nyelvű Lakos élt. A következő, 1880. évi népszámlálás már kérdezte a lakosok anyanyelvét és a kapott eredményeket községenként is közreadták. A vármegyei összesítések szerint 1880-ban Abaújban mindössze 547, Borsodban 455 ukrán anyanyelvű lakost találtak. Mindössze 3 faluban mutattak ki jelentősebb ruszin csoportot e megyék területén: 132