Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Dömötör Tekla: Interetnikus kapcsolatok a népszokások tükrében

DÖMÖTÖR TEKLA Interetnikus kapcsolatok a népszokások tükrében A népszokások interetnikus kapcsolatainak vizsgálata sok szempontból nehezebb feladatot jelent, mint a népi kultúra számos más összetevőjének hasonló vizsgálata. A szokások ugyanis térben és időben lejátszódó folyamatok. Bár általában egy-egy (csak a közösség tudatában létező) szokásmodellhez igazodnak, minden újabb ismétlés valamely változást is hoz létre. Igaz, a népi kultúra öszszessége általában egymáshoz közelebb vagy távolabb álló változatokból áll, ezek azonban többnyire könnyebben rögzíthetőek és leírhatóak, mint a szokások. Ha pl. a művészeti alkotásokat vesszük szemügyre, egy-egy mese, monda vagy ballada, dal számos változatát írásban vagy magnetofon segítségével rögzíthetjük. A díszítőművészet tárgyakat hoz létre, amelyeket muzeálisán őrizhetünk és bármely későbbi időpontban is vizsgálhatunk. Ugyanígy a népzene, a néptánc, de egyes munkafolyamatok, munkaeszközök stb., ha néha nehézséggel is, de jól rögzíthetők és ezért interetnikus kapcsolataik is feltárhatók. A népszokások rögzítése azonban összetettebb feladat, szokást többnyire csak a hangosfilm, illetőleg a videokazetta tud rögzíteni. így a szokásleírásoknál többnyire a szokást végrehajtók által elmondott modellt rögzíti a gyűjtő és ritkán történik a funkcióban való rögzítés. Még leginkább a színjátékszerű népszokásoknál találunk megfelelő technikai rögzítésre. Ugyanakkor a szokások történetileg létrejött képződmények, amelyek éppúgy lassabban-gyorsabban változnak, mint más kulturális jelenségek; időnként meg-megszűnnek, majd újra felbukkannak. Ennek következtében egyetlen olyan monográfia sincsen, mely a magyar népszokások egészéről adna alapos képet. A régi Magyarság Néprajzában

1 ugyan találunk deskriptív szokásfejezeteket, ezek azonban inkább a felületen mozognak. Konkrét és kimerítő vizsgálatot leginkább az ünnepi szokások köréből találunk. Ilyen pl. SEBESTYÉN Gyula regösmonográfiája,

2 RÓHEIM Géza lucaszék-monográfiája,

3 DIÓSZEGI Vilmos kotyolás-kismonográfiája,

4 UJVÁRY Zoltán halottasjáték-monográfiája

5 stb. Jellemző azonban, hogy még a színjátékos szokások esetében is kevés a monografikus feldolgozás. Például hiába is keresnénk betlehemezés-monográfiát vagy betlehemes-játék szöveggyűjteményt, mert ilyen nem létezik, holott a betlehemezés kétségkívül a magyar falu legelterjedtebb dramatikus szokása volt. Még kevésbé rendelkezünk az emberi élet szokásainak monografikus feldolgozásával. Szinte végnélküli a lakodalom szokásainak leírása, de nincsen 1 SZENDREY Zsigmond—SZENDREY Ákos 1937. 2 SEBESTYÉN Gyula 1902. 3 RŐHEIM Géza 1920. 4 DIÓSZEGI Vilmos 1963. 5 UJVÁRY Zoltán 1978. 1983. 53