Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Balassa Iván: Zárszó

BALASSA IVÁN Az interetnikus jelenségekről szóló miskolci konferencia tanulságai A magyar néprajztudomány megindulásától kezdve nagyon fontos feladatának tekintette a vele együttélő vagy érintkező nemzetiségek, népek kultúrájának kutatását és a kölcsönös kapcsolatok, hatások megállapításait. Így gyűjtött a Néprajzi Múzeum 1872-ben történt megalapításától kezdve, ezt tekintette egyik legfontosabb feladatának az 1889-ben megalakult Magyar Néprajzi Társaság és folyóirata, az 1890-től megszakítás nélkül megjelenő Ethnographia. Elég, ha ennek első kötetébe belepillantunk, ahol német, vend, szlovák, bolgár, délszláv, cigány, román, örmény, magyarországi spanyol telepesek és mások néprajzáról olvashatunk. Ezt a felfogását és törekvését a magyar néprajztudomány máig is megőrizte és tudományszakunk mai fejlettségi szintjének megfelelően igyekszik művelni. Mindezt ismerve csak elnézésnek lehet tekinteni, hogy a Magyar Néprajzi Lexikonban interetnikus kapcsolatok címszót nem találunk, bár maga a fogalom a különböző címszavakban előfordul, mint adaptáció, átvétel stb. Már csak azért is megérdemelte volna legalább az utalásszerű megemlítést, hiszen a néprajzi köznyelvben általánosan használjuk. Ezt maga a miskolci konferencia elnevezése is bizonyítja. Az utóbbi évtizedekben sokszor és sokat foglalkoztunk a kulturális elemek, egész komplexumok átadásával és átvételével, a kétnyelvűség kérdésével. E megbeszélések, viták sorában jelentős hely illeti meg ezt a konferenciát. Ennek szervezési módszere azért is szerencsés, mert a tanulmányok döntő többségét már előre kézhez kaphattuk és ennek következtében a hozzászólásokra, a vitára jobban fel lehetett készülni. Néhány alapelv már kikristályosodóban van. Ezek közül elsőnek kell megemlítenem, hogy két érintkező kultúrát tekintve minden esetben kölcsönhatásról van szó. A mérték azonban lehet különböző aszerint, hogy melyik népi műveltség hordozói vannak többségben. Kétségtelenül meghatározó jellegű az is, hogy a többség gyakorolja az államhatalmat, még akkor is ebben a teljes egyenlőségre való törekvés hatja is át azt. Az „Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon" című konferencia és tanulmánykötet számos elvi kérdés tisztázásához járul hozzá. Különösen hasznosnak tartom UJVÁRY Zoltán: Az interetnikus kutatásokról Észak-Magyarország népi kultúrájának vizsgálatában című tanulmányát, mely lényegében az egész tanácskozás alaphangját megadja. Olyan alapfogalmak meghatározását végzi el, mint kapcsolat, kölcsönhatás, érintkezés, párhuzam, analógia, belsőfejlődés — csakhogy ezek közül néhányat említsek, így nemcsak vitára ad alkalmat, hanem szaktudományunk fontos kérdéseinek tisztázását könnyíti meg. A migráció és kolonizáció esetében eddig elsősorban annak történeti vonatkozásait — de azt sem teljesen — sikerült feltárni. Ilyen és ehhez hasonló konferenciák, gyűjteményes kötetek alkalmasak arra, hogy a mögöttük meghúzódó és sokkal nehezebben feltárható kulturális hatásokat kimutassuk. 305