Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Balassa Iván: Zárszó

Van-e határa egy népi kultúrának? — teszi fel a kérdést VOIGT Vilmos. A nagyon meggondolkoztató fejtegetései végén arra az eredményre jut, hogy az elsődleges modelláló rendszerekhez tartozó jelenségekben (kommunikáció), mint amilyen a nyelv, tánc, népzene, népviselet stb. egyes elemei éppen úgy lehet határokat megállapítani, mint a jelrendszerekben. Más kérdés az, hogy mindez hogyan nyilatkozik meg a különböző nyelvű etnikumok kérdésében. Ehhez hasonló kérdéseket feszeget PALÁDI-KOVÁCS Attila: Kulturális határok és kontaktzónák Észak-Magyarországon című tanulmányában, mely probléma az európai etnológia egyik sokat vitatott kérdése napjainkban. A kultúr-, a nyelv-, felekezeti, vallási határok kérdésének meghatározására tett kísérletek egyaránt elősegítették a néprajztudomány alapkérdéseinek tisztázását. DÖMÖTÖR Tekla a népszokások területén vállalkozott néhány elvi kérdés felvetésére. Mindez azonban korántsem jelenti azt, hogy valamennyi tanulmány ne tartalmazna több vagy kevesebb elvi megállapítást is a közölt anyag mellett. Csak a csoportosítás elsősorban témájuk, vagy a kultúrát hordozó népesség nemzetisége szerint történik. Külön érdemként szeretném megemlíteni, hogy a konferencia rendezői nem tértek ki az elől a nehézség elől, amit évtizedeken keresztül a cigány-kutatások jelentettek. VEKERDI József és BENCSIK János a művelődési elemek átvételének kérdését ugyan más és más irányból közelítették meg, mégis sok esetben egymást igazolták. A cigányságnak a magyarokétól elütő társadalmi formációja ugyanis jelentős mértékben meghatározza azt is, hogy mi az amit ebbe bele tudnak illeszteni, és végeredményben ez a meghatározója az átvételnek. Ez olyan szempont, melynek más területen történő figyelemmel kísérése is minden bizonnyal még számos eredményhez vezethet. Egy másik olyan témakör, mellyel eddig nem vagy alig foglalkoztunk: a különböző vallások etnikai vonatkozásban is lemérhető integráló ereje. BARTH A Elek összefoglaló dolgozata mellett SASVARI László, KÁRPÁTI László az ortodox és görög katolikusság kérdéseivel foglalkozik. Amennyire ezt csak dicsérni lehet, de ugyanakkor erősen hiányolom, hogy a katolikus és református lakossággal, illetve e vallások életmódra gyakorolt hatásával senki sem foglalkozott. Ez azonban nemcsak ezen a konferencián tapasztalható, hanem néprajzi irodalmunk általános hiányossága. Ez többek között akkor derült ki, amikor az Űj Magyarság Néprajza megfelelő fejezeteinek megírására kerestünk szerzőket. Bizonyos egyenetlenségek mutatkoztak az egyes nemzetiségekhez, népekhez kapcsolódó kérdések felvetésében is. A kárpát-ukránokkal (ruszinok) a fentieken kívül még három dolgozat is foglalkozik (PALÁDI-KOVÁCS Attila, UDVARI István, VARCHOL, Nádija, VARCHOL, Joszif) és a lengyel telepesek kérdését is két dolgozat elemzi (BÖDI Erzsébet, KANTOR, Ryszard), addig a magyar népi kultúrára sokkal nagyobb hatást gyakorló nemzetiségek ehhez viszonyítva kisebb számban szerepelnek. Félreértés ne essék, nem a ruszin és lengyel cikkeket sokallom, hanem a szlovák, német tanulmányokat keveslem. Az egyetlen román vonatkozású tanulmány (PÁLL István) csak jelzi, hogy az ÉszakMagyarországhoz közel eső területen ez a kérdés is felmerül. Kétségtelenül az interetnikus jelenségek Észak-Magyarországon a legnagyobb számban a magyarok és a szlovákok között mutathatók ki. Számos faluban együtt élnek a határ mindkét oldalán északon a szlovák, délen a magyar nyelvhatárig. A kapcsolatok, a hatások, adaptációk, átvételek egész sorát lehet kimutatni mindkét oldalon. Nagyon szerettünk volna e kérdésről már egy általánosabb, összefoglalóbb dolgozatot is látni, hiszen az ilyen irányú kutatások306