Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Balassa Iván: A tokaj-hegyaljai német telepek építkezésének néhány sajátossága

8. Tapasztó asszonyok a segítségben épülő háznál. Rákóczi Múzeum F. 2679. Balassa I. felv. az ablakkal szemközti falon. Egy-két láda és egy-két szék egészítette ki a lakószoba berendezését. Ebben az időben az egykor téglából készült kemencét seholsem találtam meg, helyére takaréktűzhelyet állítottak, mely télen főzésre és fűtésre egyaránt szolgált, míg nyárára többnyire kitették. A tisztaszoba berendezése egykor hasonló volt. De itt a bútorok kicserélődése hamarabb megindult. Ide már a két háború között bejutott a komód, majd a szekrény és az asztal, körülötte székekkel már, középre, a két ablak közötti fal elé került, majd a kettőságy szorította ki erről a helyről. Az 1960-as években ide vették először a modern bútorokat (rekamié, fotel, párnázott székek, szekrénysorok stb.). A hercegkúti házakban az 1950-es években még nagy számban lehetett festett bútorokat találni. Legkevesebbet az ágyak közül hagyták meg. Ezeknek általában csak az egyik végét festették, mert a másik többnyire a falhoz támaszkodva úgysem látszott. Az alapszíne sötétbarna vagy fekete és ezen piros-zöld virágok és levelek sokszor koszorúba rendezve találhatók. Padládákat is őriztek meg kisebb számban, ezeket a festetlen lócák szorították ki. Leggyakoribbak a festett ládák voltak, melyekből egy-egy házban 3—4 is előfordult. Ebben tartották a ruhákat. Később ezek is a félszerbe vagy a padlásra szorultak. A fes275