Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Balassa Iván: A tokaj-hegyaljai német telepek építkezésének néhány sajátossága

1. Hercegkút Borsod-Abaúj Zemplén m. látképe 1960-as évek. Rákóczi Múzeum F. 4094. Dévai J. felv. el, míg a többiek általában a magyart használták egymás között is. Érdemes lenne megfigyelni, hogy vajon ez a jelenség más vidékek német telepeseivel kapcsolatban is megállja-e a helyét? Más nemzetiségeinkkel kapcsolatban más a helyzet, hiszen a nyelvjárások közel sem állanak olyan távolságra egymástól (szlovák, szerb, horvát, szlovén, román), mint a németek esetében. Így, ha a bevándorlás különböző területekről történt is, saját anyanyelvük nyelvjárásain jól megértették egymást. A nemzetiségek anyagi és szellemi kultúrája másképpen marad meg. A három falu, melyek közül magam elsősorban Hercegkutat vizsgáltam alaposabban, ugyancsak emellett tanúskodik. A szokásokban (pl. keresztelő, házasság, temetés) a mai napig számos olyan vonást lehet felfedezni, melyet csak a sváb-aleman eredettel lehet megmagyarázni. Ezt a katolikus egyház is sok esetben alátámasztotta, ami azzal is magyarázható, hogy pl. Hercegkútról mindig sokkal több katolikus pap került ki, mint a környékbeli német, de magyar lakosságú falvakból. így az ún. fogadott ünnepeik között az Agatha (febr. 5.) már jeles ünnep volt eredeti hazájukban és ezt 13 ünnepük közül többről ki lehet mutatni. A gyermekjátékokban, dallamokban sok minden megmaradt. Az anyagi kultúrában sokkal kevesebb. így a szőlőművelés és borkezelés területén, bár ilyen ismeretekkel a betelepülés előtt rendelkeztek, rövid idő alatt elsajátították mindazt, ami Tokaj-Hegyalját jellemezte. Vincellérként a mai napig a legkeresettebbek Sárospatak környékén és saját gazdaságukban is a szőlőművelésben és borkezelésben a Hegyalján évszázadok óta kialakult eljárásokat követik. 268