Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Méry Margit: Magyar–szlovák kapcsolatok a népviseletben Abaúj északi területén

részén található. Népi műveltség szempontjából egységesnek bizonyuló, a népi viseletnek sajátos vonásait kialakító magyar közösség lakja. A közvetlen szomszédságában található szlovák népcsoport viseletéről a már említett monográfia ad teljes képet. A magyar nyelv területéhez tartozik Alsó-Láncz, Buzita, Reste, Komoróc, Szeszta, Makrocz, Jánok, Udvarnok, Méhészke, Szádelő, Áj, Bodolló, Somodi, Peder, Zsarnó, Tornaújfalu, Tornahorváti, Tornagörgő és Szádalmás. A felsorolt falvak lakói a második világháborúig magyarul beszéltek. A szlovák lakosok száma a századunk elején még kevés volt. Az írásos dokumentumok szerint Tornán a lakosság 1%-a, Janókon 6%-a, Tornahorvátiban 11%-a szlovák anyanyelvű, 15 községben csak magyarok laktak.

0 A lakosság etnikai összetétele a második világháború utáni években megváltozott. Az utóbbi években a statisztikai adatok szerint a szlovák lakosság lélekszáma megnövekedett. Figyelemre méltó jelenség, hogy a megváltozott etnikai összetétel itt nem tükröződik vissza a viseleteken, ugyanis ekkor történt meg a városi öltözködésre való átváltás is. A szlovák nyelvi területhez tartozott Baska (Baska), Kosická Belá (KassaBéla), Bukovecz (Bukóc), Kavecany (Kavecsány, Sáros vármegye), Nizny és Vysny Klátov (Alsó- és Felső-Tőkés), Myslava (Miszlóka), Novacany (Novacsány), Opátka (Opáka), Poproc (Jászló Mindszent) és Rudník (Rudnok). A szlovák monográfia szerint viseletük egy csoportot képez. Már a századforduló idején szlovák anyanyelvű közösség élt ezeken a településeken. A magyar lakosság csupán 2—3%-nyi volt.

7 A vizsgált magyar falvak viseletét a múlt század nyolcvanas éveitől lehet nyomon követni napjainkig. Ebben az időszakban a viselet három, egymástól jól elkülöníthető időegységre tagolódik:

8 I. Az 1880-as évek elejétől az első világháború végéig; II. A két világháború közötti időszak; III. A második világháború utáni évek az 1950-es évek végéig. Az 1880-as évek elejétől az első világháború végéig A) Alsóruhák: A XIX. század 80—90-es éveiben és a századfordulón a női viseletben a derékig érő bő ujjú kendervászon ingvállnak és a deréktól térdig érő, szűk vászonpendelnék jutott a legnagyobb szerep. Az ingváll bő ujjait a századunk elején már móZból, patyolatból és gyolcsból készítették. Az ünnepi viselethez az ujjat slingolássál vagy vásárolt csipkével díszítették. A slingolás fölött az anyagot beráncolták, könyöknél pedig színes szalagokkal erősítették a karra. A pendelre alsószoknyákat öltöttek, amit kabátnak neveznek. Az alsószoknyák anyaga és színe korcsoportonként változott. A fiataloknak fehér gyolcsból varrták, alját kislingolták. A középkorúaknak színes, az időseknek egészen sötét, az egyik oldalán bolyhos, sűrűn szőtt anyagból és kartonból készítették. Az alját is szürke vagy barna színű fonallal díszítették, cakfcozták. Az alsószoknyát, 5—6 6 Magyarország városai és vármegyéi. I. Abaúj-Torna vármegye és Kassa. 1896. 372. 7 Magyarország... op. cit. 374. 8 A megjelölt határok átmeneteket feltételeznek, a viselet fejlődésében éles időhatárt megvonni nem lehet. 222