Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Krupa András: Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szlovákok a kutatások tükrében

ványos az előfordulása.

126 A rokkát a Zempléni-hegyekben Békés megyei (szarvasi és mezőberenyi) rokkások terjesztették el a századfordulón, majd innen terjedt át a Hegyközbe a század első harmadában. Származása miatt is „tót guzsalynak" nevezték.

127 DOBROSSY István és FÜGEDI Márta a zempléni rokkakészítő központok egyikének Háromhutát tekinti. Az itteni szlovákok bútorairól igen keveset tudunk. Valószínűleg a zempléni szlovákok is a környékbeli bútorkészítő centrumokból (Sátoraljaújhely, Sárospatak) szerezték be a sötét alapra festett sokszínű rózsájú bútorokat. BODNÁR Zsuzsanna Komlóskán ilyen bútort talált. A többi, e régióval foglalkozó munka nem hivatkozik szlovák falvak bútorzatára.

128 A megyebeli szlovákok népviseletéről hasonlóan szórványosak a megjelentetett adatok. Balassa Iván 1960-ban azt írja, hogy „a szlovák falvakban a viselet itt-ott ma is megvan."

129 GUNDA Béla szerint az öregek még őrzik a szűrszerű ruhadarabok és bőrködmönök emlékét, de ezeket rekonstruálni nem sikerült.

130 PETERCSÁK Tivadar a hegyközi falvak népviseletét főbb vonásaiban egységesnek tekinti. Az általa röviden bemutatott női és férfiviseletnek csak egy darabja kapcsán, a női mellénynél (lajbik, lajbicka) hivatkozik konkrétan szlovák lakta helységre, nyilvánvalóan kisebb-nagyobb eltérések mégis léteztek.

131 BAKÓ Ferenc a bükki mészégetők ruházatát írja le, s a tőle megszokott pontossággal megállapítja, hogy a szlovákok a kalap karimáját hátul felgyűrték, kedvelték a sötétkék inget, s hosszabb volt a gatyájuk a környékbeli magyarokénál; A szlovákok hegyesorrú, a magyarok kerekorrú bocskort viseltek.

132 A társadalmi néprajz köréből elsősorban a család- és a munkaszervezet, munkamegosztás területét vizsgálták a szlovákoknál. GUNDA Béla kiemeli a zempléni helységek endogám voltát, Ján PODOLÁK a népi kultúrájuk egyik sajátosságának tekinti a hegyközi falvak kölcsönös kapcsolatát.

133 Mindketten hangsúlyozzák a férfiak és a nők munkamegosztásának a szerepét. Ez, amint a földművelés anyagánál jeleztük, sajátossága a hutás falvak szlovákjainak. GYIVICSÁN Anna a répáshutai szlovákok családi kapcsolatait a családi összetartozás erős kötelékeiként hangsúlyozza, amelyek elegendők ahhoz, hogy a fiatalok ne vándoroljanak el. Ennek a tanúbizonyságának tekinti, hogy a házas fiatalok a családi házukat lehetőleg a szüleikéhez közel építik.

134 Az összetartozás tudatát erősítő tényezők között a szerzők mindenekelőtt a települések viszonylagos zártságát, a zordabb természeti, táji körülményeket, a falvak viszonylag homogén társadalmát és a szorosabb családi kötelékeket nevezik meg.

135 SZABÓ László táji egységben vizsgálta a paraszti munkaszervezet és a társas munkák szerepét a Zempléni-hegyvidéken. Háromhuta szlovák lakóinak társas munkarendszerét is megfigyelte. Négy csomópontját állapította meg (rituális 126 FLÓRIÁN Mária 1966. 168. DOBROSSY István—FÜGEDI Márta 1977b. 94. 127 DOBROSSY István—FÜGEDI Márta 1977b. 104. DOBROSSY István—FÜGEDI Márta 1973. 417. 128 BODNÁR Zsuzsanna 1980. 330. Vö. SZABADFALVI József 1978. 92. BALASSA Iván 1960. 11. PETERCSÁK Tivadar 1978. 65—66. DÁM László 1981. 83—84. 129 BALASSA Iván 1960. 14. 130 GUNDA Béla 1976. 37. 131 PETERCSÁK Tivadar 1978. 74. 132 BAKÓ Ferenc 1969. 275—276. 133 GUNDA Béla 1976. 36. PODOLÁK, Ján 1958a. 315. 134 DIVICANOVÁ, Anna 1980. 122. GYIVICSÁN Anna 1981. 367. 135 SZABADFALVI József 1964. 119. SZABÓ László 1965. 134. GYIVICSÁN Anna 1981. 367. 197