Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Dobrossy István: a 17–19. századi újgörög diaszpórák néprajzi jelentősége Északkelet-Magyarországon

s megalakítja a város egyik legjelentősebb társas vállalkozását, már Pataki névre hallgat, akinek leszármazottai napjainkban is élnek a városban.) Ezzel az asszimilálódási folyamattal lassan, a 19. század második felében pedig a rohamosan tért hódító zsidó kereskedelemmel pedig egyre rohamosabban szorulnak háttérbe. Társadalomformáló szerepüket átadják egy új, elsősorban már ipari tevékenységhez és termékek értékesítéséhez kapcsolódó kereskedőrétegnek. A továbbiakban vizsgált területünk négy jelentős kompániájának kialakulását, a betelepülés és a létszámbeli alakulás folyamatát tekintjük át. Északkelet-Magyarország településein a görög kereskedők megjelenésére, majd az ezt követő kompánia-alakításra Tokajból vannak a legkorábbi adataink. Ezt indokolja Debrecen és Kassa közelsége (mindkét településen a tokaji előtt már működtek kereskedőtársaságok), a jó közlekedési útvonalak és áruszállítási lehetőségek, összességében a település kulcsfontosságú földrajzi elhelyezkedése. 1662-ben Kassa város jegyzőkönyve említi, hogy a tokaji illetőségű Görög István kereskedő áruival a helyi vásáron problémák támadtak.

27 Ez az adat az eddig ismert legkorábbi említése Tokajban települt görög kereskedőknek. SASVÁRI László már az ezt követő évből talált olyan könyvbejegyzést, amely Tokajban görög kereskedők tevékenységére utal. Adatai szerint a szórványos előfordulásokat a 17. század végén nagyobb arányú megtelepedés követte.

28 Ennek ellentmond egy 1760-as kihallgatási jegyzőkönyv, amely szerint „Tokaj város vénei egyértelműen valljuk, hogy 1707-ig csak 2—3 görög boltos lakott ottan (ti. Tokajban), akik nyílt asztal mögül árulták olcsó üortékájukat."

29 Ugyancsak ebben a jegyzőkönyvben szerepel, hogy „a java kereskedést a városiak és néhány osztrák kalmár folytatták".

30 Hodinka és Zoltai is ebből azt a következtetést vonják le, hogy görög kereskedők ugyan éltek a városban korábban is, de kereskedőtársaságot vagy kompániát csak 1711 után alakítottak.

31 A kompánia tagjai nemcsak az Orosz Borvásárló Bizottsággal voltak kapcsolatban, hanem a Balkán és Észak-Európa nagyobb települései mellett a nyugat-európai kereskedőkkel és gyárakkal is. így pl. a linzi posztómanufaktúra termékeit Balassagyarmaton keresztül Sárospatakon, Tállyán, Hajdúszoboszlón és Böszörményben is értékesítette Papp György, valamint Kristóf Tamás. Utóbbi a tokaji kompánia tagjaként jelentős szerepét 1800-ig megtartotta Tokaj-Sárospatak környékén, de áruikat szívesen vásárolták a nyíregyházi, a debreceni és a hajdúvárosok céhes iparosai.

32 1745-ben Tokajban már 11 kereskedő telepedett meg végleg (családjával együtt), 14 volt a nőtlenek száma, s 22-en jártak vissza időközönként szülőföldjükre.

33 Az 1760—1762 közötti összeírás a tokaji uradalom területén már 52 kereskedőt mutat ki, de közülük csak 5 az itt lakos, 47 pedig török alattvalónak tartja magát.

34 A 18. század közepén a kereskedőknek — lakóházaikon kívül — szőlőik és egyéb javaik, így jelentős ingatlanaik voltak. A kincstárnak, a városnak egyaránt adóztak, s rendszeresen fizették áruik után a harmincadot. 27 KEREKES György 1911. 28 SASVÁRI László 1976. 29 HODINKA Antal 1912. 208. 30 HODINKA Antal 1912. 229. 31 HODINKA Antal 1912, 228; ZOLTAI Lajos 1935. II. 32 TAMÁSKA Péter 1984. (Kézirat, megjelenés alatt) 33 HODINKA Antal 1912. 263. 34 HODINKA Antal 1912. 291. 163