Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Paládi-Kovács Attila: Kárpátukrán telepek Észak-Magyarországon

Helység Ukránok száma Összlakosság Rakaca 413 684 Kány 182 285 Oroszgadna 261 382 Ez a népszámlálás szolgált néhány meglepetéssel. Legjellemzőbb Komlóska esete, ahol csupán 14 személyt írtak be ukrán anyanyelvűnek, a többi 461-et szlováknak vették. Az észak-borsodi és abaúji falvak szláv lakossága maga is bizonytalankodott nyelvi hovatartozását illetően, s korábban ukránnak jelzett csoportok szlováknak vallották magukat. Az 1890. évi népszámlálás a korábban szlováknak vett ruszinok egy részét ismét ukránnak vette. Abaújban Szolnokon kimutattak másfél száz ukránt, akik ott a népesség 43%-át tették ki. Az Í90Ö. évi népszámlálás az egész vizsgált területen mindössze 6—700 ukránt talált. Kisebb csoportokat mutatott ki íroíán, Viszlón és Abaújszolnokon. Az 1910. évi népszámlálás nem hozott változást. Kisebb ruszin csoportokat jelzett például Kanyon (33 fő), Perecsén (63 fő). Az 1920. évi népszámlálás viszont váratlanul több ruszint mutatott ki, mint az előzőek. A növekedés abból adódott, hogy Komlóska görög katolikus népét ekkor ismét ukrán anyanyelvűnek vették fel. A komlóskaiak 1880-ban szlováknak, 1890-ben ukránnak, majd 1900-ban és 1910-ben magyarnak vallották magukat. 1920-ban azonban a falu 715 lakosából 653 ukrán anyanyelvűnek vétetett fel. Ugyanekkor Kanyon a 211 lakosból 42 vallotta anyanyelvének az ukránt. Hangsúlyozni kell, hogy az ukrán szórványok egy része, különösen a borsodiak és az abaújiak, nem a megmagyarosodás miatt hiányzott a XIX. század utolsó harmadának népszámlálási rubrikáiból, hanem azért, mert szlováknak vették fel őket. Például az 1900. évi népszámlálás Abaúj csereháti járásában a lakosság 15,75%-át, a szikszói járásban 5,5%-át, Borsod megye szendrői járásában 5,1%-át, a miskolci járásban pedig 10,75%-át szlováknak mutatta. BALOGH Pál az abaúji és borsodi görög katolikus lakosságot részben megmagyarosodott, részben elszlovákosodott ruszinnak tekintette. E két megyében 1899-ben 18 000 magyar anyanyelvű és 8000 szlovák anyanyelvűnek felvett görög katolikust számoltak össze. Századunk elején a görög katolikusok száma rohamosan emelkedett a mai országterületen. 1910-ben 165 000, 1920-ban 175 000, 1930-ban pedig már 201 000 fő volt. Szabolcsban a görög katolikusok 1930-ban már az össznépesség 20%-át tették ki. 10%-nál nagyobb volt a részesedésük Abaúj, Zemplén és Szatmár megyében is. Figyelmet érdemel viszont, hogy századunk első harmadában Borsod és Abaúj területén a görög katolikusok száma fogyott, mert rovásukra a római katolikusság terjeszkedett. Az ukrán szórványok története tanulsággal is szolgál. Láttuk, hogy az etnikai beolvadás döntő mozzanata, a nyelvváltás a XIX. század második felében megtörtént, de máig sem fejeződött be a teljes nyelvi és kulturális hasonulás. A nyelvcseréhez is mintegy 150—200 évre volt szükségük, ami figyelmeztetésül szolgálhat e kérdések perspektivikus történeti kezeléséhez. A nyelvváltás megtörténte nem azt jelenti, hogy a magyar köznyelvre áttérő ukrán csoportok nyelvében nem maradtak elődeik nyelvéből lexikai elemek, grammatikai sajátságok, fordulatok. Az emberi életnek, a cselekvéseknek és a tárgyi világnak vannak olyan rejtett zugai, ahol ezek fennmaradhattak és beépülhettek az utódok magyar nyelvébe. Ma ezek a reliktumok magyar tájnyelvi sajátosságként tűnnek elő. Általánosítható tanulság, hogy a feudalizmus századaiban még 133