Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Dám László: Interetnikus kapcsolatok a Zempléni-hegység népi építészetében

DÁM LÁSZLÓ Interetnikus kapcsolatok a Zempléni-hegység népi építészetében Közismert, hogy a magyar népi építészet kutatása a Kárpát-medence magyar nyelvterületén öt, ill. az újabb szakirodalom négy nagy házvidéket, háztípust tart számon. A Zempléni-hegység vidéke az ún. északi háztípus elterjedési területéhez tartozik, ahhoz a házvidékhez, amely a legjobban kutatottak közé számít. Ez a megállapítás természetesen viszonylagos, hiszen az eddigi kutatások térbeli megoszlása igen egyenetlen. A palóc etnikai csoport iránti, korán kialakult érdeklődés következtében a legtöbb feldolgozással Nógrád, Heves és Borsod palóclakta vidékeiről rendelkezünk, de az ettől kívül eső területekről (DélGömör, Cserehát, Zempléni-hegység, Hegyköz stb.) alig vannak számottevő ismereteink. Ez annak ellenére így van, hogy az utóbbi évtizedekben több alapvető és történeti szempontokat is érvényesítő feldolgozás látott napvilágot. Mindenekelőtt BAKÓ Ferenc munkásságát kell kiemelnünk, aki Heves megyei vizsgálatai során részletesen kitér a terület interetnikus kapcsolataira is.

1 Az egész házvidékre kiterjedő kutatásokat folytatott BALASSA M. Iván, feltárva a háztípus történeti fejlődését, táji tagoltságát és természetesen interetnikus kapcsolatait is.

2 Eredményei sajnos nehezen hozzáférhetők a kutatás számára, mivel munkája kiadására még nem került sor. Ä Zempléni-hegység népi építészetének kutatásában nagy adósságot törlesztett a miskolci Herman Ottó Múzeum kiadásában megjelent „Néprajzi tanulmányok a Zempléni-hegyvidékről" c. kötet, ahol két összefoglaló jellegű cikk is foglalkozik a kérdéssel.

3 Természetesen ezek az összefoglalások nem pótolhatják a táj népi építészetének monografikus igényű feldolgozását. Pedig ez a terület több okból is különösen alkalmas interetnikus vizsgálatokra. Egyrészt a táj természetföldrajzi, történeti múltjából fakadó társadalmi és gazdasági körülményei szinte napjainkig egy igen archaikus kultúrát őriztek meg. Olyan jelenségek terepen való megfigyelésére nyílik itt alkalom, amelyek Észak-Magyarország sok más táján már legfeljebb az emlékezetben élnek. Másrészt kedvező feltételeket nyújt az ilyen irányú kutatásoknak a vidék etnikai összetétele is, hiszen több falu szlovák és ukrán eredetű lakossággal rendelkezik, akik nyelvi, és részben kulturális különállásukat napjainkig megőrizték. A néprajzkutatás eddigi eredményei arról tanúskodnak, hogy a Zemplénihegység népi kultúrája szervesen kapcsolódik az Északkeleti-Kárpátok kulturális övezetéhez. Mindez az építészeti kultúrára is érvényes. A kérdés vizsgálatánál azonban föltétlenül figyelembe kell venni az alföldi házkultúra hatását is. 1 BAKÓ Ferenc 1978. 2 BALASSA M. Iván 1981. 3 DÁM László 1981. 63—87.; SELMECZI KOVÁCS Attila 1981. 89—104. 121