Kunt Ernő - Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Interetnikus kapcsolatok Északkelet-Magyarországon : az 1984 októberében megrendezett konferencia anyaga (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 15. Miskolc, 1965)

Dám László: Interetnikus kapcsolatok a Zempléni-hegység népi építészetében

1. kép. Kétosztatú lakóház, Fony. Dám L. felv. A következőkben ezt a kétirányú kapcsolatot szeretném néhány példán keresztül bemutatni. A kutatás rendelkezésére álló legkorábbi leírások, s a recens anyagban még napjainkban is fellelhető legarchaikusabb lakóházak általában három különböző funkciójú egységből állnak: szobából (házból), pitvarból és kamrából. Ez a házforma már a múlt század elejére általánossá vált. Kétosztatú, szoba + konyha (ház + pitvar) tagolódású házak ma már csak igen ritkán fordulnak elő, és úgy tűnik, a 19. században sem lehettek általánosak. Az ilyen beosztású két-, ill. háromosztatú házak szinte az egész magyar nyelvterületen megtalálhatók. Zemplénben azonban gyakori volt, hogy a ház harmadik helyisége nem kamra, hanem istálló. Hogy az istállók mennyire szervesen kapcsolódtak a házhoz, ezt jól mutatják azok az adatok, amelyek szerint az istálló ajtaja a pitvarba nyílott, hogy az ember és az állat a pitvaron keresztül közelíthette meg a szobát, ill. az istállót. A legtöbb esetben azonban az istálló már külön az udvarra nyíló bejárattal rendelkezik (Baskó, Komlóska, Filkeháza)/' E házforma elterjedésében két tényező játszott szerepet: Az egyik, hogy a Zempléni-hegység nem volt nagycsaládos terület, s így nem volt hálókamra sem, amely a kamra elterjedését más észak-magyarországi vidékeken meggyorsította. Másrészt a gazdálkodás földrajzi feltételei és a földbirtokviszonyok együttes hatásaként sok faluban alig játszott szerepet a földművelés, a gazdasági élet elsősorban az állattartáson alapult, s ennek következtében nem volt szükség gabonatároló helyiségre, azaz kamrára. A lakóházhoz szervesen kapcsolódó, a lakótérrel gyak4 PETERCSÁK Tivadar 1978. 59.; DÁM László 1981. 69. 122