Kiss József: Matyó népdalok (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 14. Miskolc, 1965)
BEVEZETŐ Gyermekkori élményeim és két évtizedes énektanári tevékenységem arra késztetett, hogy összegyűjtsem a hagyományaiban gazdag vidék, Matyóföld népdalait. A mezőkövesdi hímzés világszerte ismert, keresett, sokra értékelt, szívesen vásárolják mindenfelé. A tardl keresztszemes mintákat már kevesebben ismerik. Merőben más mint a kövesdl, de rendkívül szép. Szándékom az, hogy művészetüket zenei oldalról is bemutassam. Két matyó településről - Mezőkövesdről és Tardról - mintegy 500 dalt gyűjtöttem össze, ezekből válogattam ki a legszebbeket. Mezőkövesd Borsod-Abaúj-Zemplén megye legdélibb részén terül el, az Alföld peremén és a Bükk hegység lábánál. A néhány éve várossá fejlődött települést a 3- sz. főútvonal szeli ketté. Lakossága nem egészen 20.000. Tárd község Mezőkövesdtől északnyugatra található. A vasúttól aránylag távol fekszik. A matyó szó eredetéről röviden: Az Alföld kálvinista lakosai megkülönböztetésképpen, gúnynév gyanánt adták a katolikus vallású és az ethnographiailag egymáshoz tartozó Mezőkövesd, Tárd és Szentistván lakosainak a matyó nevet. E vidék lakosai büszkén vállalták a matyó név viselését, mert Mátyás király fiait, híveit érezték a név mögött. Számomra igen nagy élményt jelentett a népzenével való találkozás. Városi gyerek létemre ámulva figyeltem az összefonódó lányok sétáit, ringó szoknyájukat. Tardon vasárnap délután a falun végig haladtak, felzengett csodálatosan szép dalolásuk. A kert alatt játszadozó gyerekek színes népviselete a virágos rétre emlékeztetett. Az idősebb asszonynépség kitanyázott, kiültek a ház elé az út szélére, beszélgettek, "lestek 1 * az arra haladó fiatalokat. A férfiak az ólban ütötték fel tanyájukat, ahol beszélgettek, iszogattak. Vasárnap esti cuhárét /táncos összejövetelt/ a falu közepén rendezték meg. Ünnepek előtt fehérre meszelték kis nádfedeles házaikat, a portán rendet teremtettek, felvették ünnepi ruháikat. A matyóság nemcsak 5
