Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Petercsák Tivadar: Az erdő haszna

9. kép. A boksa harasztolása és földelése. Petercsák Tivadar felv. kőréteg közé földet döngöltek. A kettős támfal fölött kb„ 25 cm magas lapos kőgyűrű - a viluska támaszték - vette körül a boglyát.

2 ! ki utóbbi évtizedekben a mészkő helyett szögletes (40x25 cm) tufakővel támaszolják a boglyát egy sorban 120 cm magasságig. Gyakran drótkötéllel össze is kötözik. A harmadik munkafázis a kemence elejének és a boglyának a betapasztása, hogy jobban tartsa a meleget. A támasztékot mészhabarccsal vakolják be, a szabadon maradt boglyát pedig az ún. lángossal (begafe) (10. kép). Az előző égetésből maradt mészport vízzel keverik és a 180-200 cm hosszú nyelű, 50 x 50 cm széles fejű falapátra (lopata) rakva és sárral vegyítve lángosszerűvé tapossák,, A malter alá hamut szórnak, hogy ne ragadjon a lapátra« Mátrai János 45 éves mészégető kisiparosnak 3 ember két nap alatt rakta be a kemencét, majd ő és a felesége még egy napig tapasztotta. A kész kemence neve mészkemence (pec vagy kopec). Nagysága változó. 200 mázsányi kiégett mészhez 300 mázsa kő szükséges.

2 2 A mészégetéshez szükséges fát régen az uradalmaktól, manapság az állami erdészettől vagy falubeliektől vásárolják. Ilyen célra csak lábon száradt vagy széldűtötte, ún. feküfákat kaptak.

2 3 Tüzelésre szinte minden fafajta alkalmas, de puhafából több kell. 21. Vö.: és rajzát 1.: BAKÓ F. 1951.308.310. 22. BAKÓ F. 1951.300. 23. Már a diósgyőri uradalom 1815 1818. évi üzemterve is így intézkedett (SZILAS G.-KOLOZSVÁRY SZ.-NÉ 1975. 149.) 89