Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Petercsák Tivadar: Az erdő haszna

10. kép. A boksa égés közben. Petercsák Tivadar felv. A cserfától és tölgyfától barna lesz a mész, legfehérebb a nyers bükkfától. Régen az erdész által kijelölt fákat a mészégetők termelték ki, kétméteres darabokra szabdalták és szállították a kemencéhez. A szekéren kívül szánkóval és a kőhordásnál ismertetett csuszával is hordták a fát. Ilyenkor 4 rudat (rakonca) állítottak a csúszóra. A nagyobb kemencék kiégetéséhez 30-50 m

3 fa szükséges. A mészkő kiégése 72 órai állandó tüzelést igényel. Este vagy korán reggel gyújtottak be és első éjszaka csak nagy fával tüzeltek, hogy elérjék a kellő hőfokot. A tüzelés sok tapasztalatot igénylő felelősségteljes munka. Mindig oda kell dobni a fát, ahol barnul a kő. A tűzbe vetett fát egy hosszú rúddal (stik) igazítják, ahova kell. Ha gallyfával tüzeltek, akkor a fát egy ágas rúddal (soSka) tolták mindig beljebb. A 2-3 méter hosszú rönkfákat egy gömbölyű fahasáb, a görgő és a írota segítségével gurítják a tűzbe.

2 4 Tüzelés közben az eső nem árt a kemencének, ha kívülről éri. Ha viszont bejut a száján, könnyen felrobban az egész építmény. Ezért árkot ásnak a kemence körül, hogy elvezessék a vizet. Nagy szélben lassabban kell tüzelni és szélfogót is felállítanak, hogy ne hűtse le a kemencét. Ezt kocsideszkából, két karóra kihúzott ponyvából, esetleg zöld gallyakból készítették. A mész kiégésének legbiztosabb jele, ha a kövek fehéren izzanak, illetve a lángosok körül megjelenik a fehér színű penészforma szalajka* 24. Rajzát és leírását 1.: BAKÓ F. 1951. 321. 90