Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)
Petercsák Tivadar: Az erdő haszna
A kör alaprajzú gödör helyét a szénhelyhez hasonlóan jelölik ki, kicirkálják. A gödör mérete változó, általában 280—300 cm az átmérője. Csákánnyal, kapával ássák ki kb. 3 méter mélyre. Az oldalát futra-nak nevezik, és ezt a régi, teljesen földbe vájt gödröknél minden égetés után levágták, ezáltal szélesedett. A gödör alján mindkét oldalon 10-15 cm széles padkát hagynak. Középen alakítják ki a teknőszerű tűzteret, a tüzelői. Répáshután a padka a gödör szája alatt megszakad. A rakott kemencéknél a padkára a futrához egy sor mész- vagy terméskövet raknak és meszes malterral be is kenik, hogy oldalról ne kaphasson levegőt. Az ilyen gödröt minden égetés után tapasztani kell. A gödör elején tüzelésre való nyílást hagynak, amit felül kövekkel vagy sínvassal zárnak le. Mivel a gödör hátsó része magasabban van, ezért a száj két oldalán a szintkülönbséget kiegyenlítő falat mészkőtámasztékkal (plofik) erősítik meg. A mészkövet az erdészet területéről szedik össze, és berakás után köbözés alapján fizetnek érte. Répáshután a követ a föld felszínéről szedik össze, illetve a föld alól szerszámokkal fejtik. A kőfejtésnél használt szerszámok: csákány (öagan), vasbunkó (kijarf), vasrúd (Manga vagy pafser) — egyik vége laposra, a másik vége hegyesre kialakított. A követ kézi erővel vagy ökrös, illetve lovas szekérrel hordták a kemencéhez. A kézi szállítás legegyszerűbb módja, amikor a követ legurítják a kemencéhez, ha fölötte fejtik. Kis távolságra ketten saroglyán hordják. Még az 1940-es évek végén is használták kőhordáshoz a szánkát és a korcsolyái. 7 A szekérrel való kőszállítási a mészégető végezte vagy ritkán fuvarost fogadott. 1979-ben 4—500 forint volt egy napi fuvar. Ha lehet, egészen a kitermelés helyéig felmennek, ha nem, ledobálják a követ. A szekér számára járhatatlan, meredek hegyoldalon használták régebben a csúszat (zvlaöe). Ez két hosszú (3-4 méter) rúd, amelyeket 3-4 keresztfa fog össze. Az eleje keskenyebb, hátrafelé szélesedik. Az első keresztfa közepén lyuk van, amit a kocsi első tengelyén levő szögbe akasztva húzattak le lóval vagy ökörrel. Hátsó része a földön csúszott. Kőhordáshoz vesszővel fonták be a keresztfákat. Az egész kőmennyiséget nem hordják le egyszerre, csak annyit, ami a rakás megkezdéséhez szükséges. A többit közben szedik össze és szállítják. A kemence rakása nagy szaktudást igénylő munka, amit 1—3 ember is végezhet. Először a boltozatot (bút - sklep) készítik el, vagyis a mészkövet a gödör pereméig rakják be. A rakást a gödör szájánál kezdik apróbb kövekkel, úgy haladnak körbe és felfelé egyre nagyobb köveket rakva boltozzák be, A boltozat és a gödör széle közötti teret apróbb mészkővel töltik ki. Aprólékos munka a kemence szájának (öelusfe) a kialakítása (9. kép). Mérete a kemence nagyságától és a tüzelőanyag minőségétől függ« Bótolása közben ölfákkal rakják be, amit később kivesznek. A kemenceboltozatot régebben egy nagyobb kővel (pap vagy pop) zárták le. A boltozat megépítése után az első világháború előtti években még szokás volt áldomást inni. A rakás következő fázisa a gödör feletti kúp vagy félgömb, a boglya megcsinálása. Középre nagyobb, kifelé a külső rétegek felé apróbb köveket raknak. A nagyobb köveket rakás közben törik apróra kalapáccsal (mlatek). A boglyát egy sorba rakott apró kőréteg veszi körül, a viloSka c A régi kemencéknél a boglyát a föld színétől kb. 75 cm magasságig két rétegben nagyobb mészkövekkel támaszolták. A belső kövek neve obloska, az ettől 10-15 cm-re levő kő az obsipka. A két 20. Rajzát és fényképét közli BAKÓ F. 1951. 302. 8. ábra és XL/4. fénykép. 88
