Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Petercsák Tivadar: Az erdő haszna

Tőlük leste el a különböző háztartási eszközök (mángorló, sulyok, sikáló stb.) készítésének fortélyait. A szerszámnyelek készítése könnyebb, ezt nem kellett külön tanulni. A barkácsoláshoz bizonyos szerszámkészlet szükséges. Ezeket helybeli kovácsok vagy maguk készítették, illetve miskolci vaskereskedésben vásárolták. A fúrókat cigányoktól vették. Vonószék minden barkácsolónak volt, a megmunkálandó darabok rögzítésére használták. Maguk készítették fából. A rögzítőfej neve jankó, Jancsi vagy bunkó. Sir Bertalan faragószékének főbb méretei: hossza 135 cm, szélessége 20 cm, magassága 85 cm, a lábak (nohi) magassága 46 cm. További szerszámok: nagy fürész (velka pilaj, kisfürész (pilka), nagyobb pengéjű fejsze (sekera), balta, rövid nyelű faragó (kresaéka), kétnyelü kés (oberucni noz), gömbölyítő kés (okruhli noz), a teknőkészítéshez kapocska (kopaőka), kanálvéső kés v. simító (struhadlo), pucoló (skrabaöka), többféle véső (dlatko), a fa simítására való egyenes és gömbölyű reszelő (raßpela), kalapácsok, harapófogók, fúrók. Gyalupad csak egy-két embernek volt, s ehhez különböző gyaluk tartoznak: nagy gyalu (hobel), kis gyalu (hoblik), cifrázó gyalu, falcvágó gyalu. Ha egyszerre nagyobb mennyiségű fára volt szüksége a faragónak, bárcát váltott az erdészetnél és megvette a fát. A barkácsolóknak azonban mindig volt otthon a különböző munkákhoz szükséges fa. Rendszerint az erdőn dolgozva kiválasztották az olyan fákat, amiből kisebb munkával lehetett pl. gereblyenyelet készíteni. A faragó emberek jól ismerték az egyes fafajták tulajdonságait. A szerszámnyeleket leggyakrabban bükkfából, gyertyánból készítették. Baltanyélnek (baltove porisko) a bükk és a gyertyán a legjobb, de kapanyelei (gracisko) csináltak tölgyből juharból is. Ásónyélnek a könnyebb mogyorófát szerették. A kőris is erős, de azt nem kedvelték, mert nem lehet szépen lesimítani. A kaszanyél (kosisko) könnyű fából készül (jávor, juhar), a kocs, kaszakocs (ruéka) erős somfából (3. kép). 3. kép. Különböző típusú vésők. Petercsák Tivadar felvétele A megfelelő hosszúságúra elfűrészelt hasábokat baltával elhasogatták, majd durván kinagyolták. A baltanyél általában 100 cm hosszú, a kapanyél 110—120 cm, a kaszanyél 170 cm, a gereblye nyele kb. 200 cm. A vonószéken először a kétnyelű késsel, majd a gömbölyítő késsel finomították, végül a pucolóval és a simító reszelővel szép simára csiszolták. Az aprólékosabb faragásokat, vésett díszítéseket bicskával végezték. A mindennapos szerszámnyeleken jóformán nem is volt díszítmény. A gereblye nyele (hrablisko) könnyű mogyorófából, a fogak (zubi) kőrisből, a fogakat tartó sulyok erős szilfából készül. A nyél az erdőn talált természetes kétágú nyers fa, vagy hasítással munkálják meg. 78