Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Gyivicsán Anna: Etnikai fejlődésváltozatok Répáshután

b) A falu etnikai zártsága ellenére az egyes műfajokban igen korán bekövetkezett a nyelvváltás, c) Még ma is van élő, funkcionáló anyanyelvhez kötött szokás, amelynek természetes hordozói még a 10—14 évesek is.

34 A répáshutai szlovák népdalok egy része Szlovákia egész területén ismert, másik része pedig a közép-szlovákiai, s itt elsősorban a nógrádi és nyugatgömöri tájhoz kapcsolódik. S ahogy a származástudat egyetlen szála sem őrizte meg a kelet-szlovákiai területről való bevándorlást, ugyanúgy a népdaloknál, de más műfajtöredékekben (pl. gyermekjátékokban) sem ismertek a csak kelet-szlovákiai területre jellemző variánsok.

3 5 A két gazdagabban képviselt műfaj eltérően kötődik az anyanyelvhez. Amíg a szigorúan kötött szövegű népdalok ma is szövegrontás nélkül őrzik az anyanyelv tisztaságát, addig a részben improvizálható szöveghez kötött hiedelemmondákat és történeteket őrzőik mindkét nyelven szívesen mondják el, mert éppen az egyes folklórműfajokban bekövetkezett nyelvváltás természetessé tette számukra a még anyanyelven élő hagyományok és a magyar nyelv kapcsolatát. A folklórban bekövetkezett nyelvváltás, illetve az a folyamat, hogy az egyes műfajokban az anyanyelvű folklór helyét teljes egészében a magyar nyelvű folklór foglalta el, csak részben mehetett végbe interetnikus kapcsolatokon keresztül. A természetes interetnikus átvételek nem szorítják ki az anyanyelvi folklórt (vagy ha erre mégis sor kerül, ez csak időben is hosszú folyamatként megy végbe), azzal együtt élnek, mégpedig úgy, hogy azzal párhuzamosan magyar nyelven, vagy pedig nyelvileg beleolvadnak az anyanyelvi folklórba.

3 6 Ilyen természetes interetnikus úton vették át a répáshutaiak a magyar népdalokat és igen sok magyar népi táncdallamot, főként azért, mert saját táncaik nem voltak.

37 Az anyanyelvű folklór teljes kiszorítása legtöbbször mesterséges úton történt. E mesterséges változásnak főként két módja ismeretes. A magyar népi szokásokat nyomtatott vagy kézírásos szövegekkel gyakran a tanító vagy a pap közvetítette a közösség felé, tanunk a falu által őrzött, hagyományozott magyar nyelvű folklórt is. Répáshuta hiedelemvilágáról GUNDA B. 1979, valamint MÁCS I. 1979. Más műfajú népi prózát eddig csak keveset sikerült gyűjteni. LAMI István 8 mesét gyűjtött Répáshután, magam pedig egy szénégetőről szóló anekdotát adtam közre (GYIVICSÁN A. 1980). 34. Szlovák falvainkban már csak ritkán találkozunk anyanyelvhez kötött szokás aktív funkcionálásával, s még kevésbé azzal, hogy ilyen fiatal, 10-14 éves generáció még gyakorlója legyen. Legtöbb nyelvszigetünkön a szlovák folklór passzív, de még természetes hordozója a 40-50 évesek generációja. Ennél fiatalabbak már csak a népi együtteseken belül vagy azok közvetítésével ismerik meg közösségük régen nem funkcionáló tradícióit. 35. Kelet-szlovák és ruszin lakodalmi szokások töredékeit a répáshutai lakodalmi szokások őrizték meg. Vö.: KRUPA András e kötetben közölt tanulmányát. 36. Az interetnikus kapcsolatok különböző útjaival MANGA János és KRUPA András több tanulmánya is foglalkozik. Az utóbbi 30 év alatt végbement átvételekről, KRUPA A. 1979. A népi kultúra nyelvváltásáról többek között MANGA J. 1969,1974; PODOLÁK J. 1959. 37. Jól tükrözi ezt a 75 éves répáshutai Polgár János népi táncdallam repertoárja. Polgár János több évtizeden keresztül játszott citerán a répáshutai lakodalmakban. Repertoárját kb. 2/3-ban magyar népi dallamok, 1/3-ban szlovák dallamok alkotják. Ma már csak a maga kedvére játszik. A szlovák dallamokat újabban a csehszlovák rádió népzenei adásaiból megtanult népdalok egészítik ki. 425