Szabadfalvi József - Viga Gyula szerk.: Répáshuta : egy szlovák falu a Bükkben (A miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzi kiadványai 13. Miskolc, 1965)

Gyivicsán Anna: Etnikai fejlődésváltozatok Répáshután

vagy a szlovák szokásokat magyarra fordította. Amíg Répáshután inkább az első módon honosodhattak meg a magyar szövegek (adatközlőim szerint a magyar gyermekjátékokat az iskolában tanulták meg), addig pl. a volt mátrai hutákban és egyes zempléni településeken részben a szlovák szokások szövegeit ültették át magyarra.

3 8 A folklórnyelwáltás menetét, a folyamat fázisait nem sikerült rekonstruálni Répáshután. A közelmúltban funkcionáló karácsonyi és újévi köszöntőknél

3 9 és még ma is funkcionáló karácsonyi népi vallásos énekeknél talán egy ilyen nyelvváltás kezdeti fázisát kísérhetjük figyelemmel. A két nyelv összekapcsolásának azt a folyamatát mutatják ezek a szokások, amikor a szokás alapelemét még az anyanyelvű köszöntő alkotja, de a hozzá csatlakozott keretelemek már magyarul hangzanak el. A magyar szöveg a felköszöntők és a felköszöntöttek közti kapcsolatot hivatott megteremteni.

4 ° Az említett karácsonyi éneket karácsony estéjén, dec. 24-én, „vilia napján" (,na viliju') éneklik a felnőttek és gyermekek más magyar karácsonyi énekekkel együtt a rokonok és ismerősök ablaka alatt. Ezenkívül még a közelmúltban is az volt a szokás, hogy az említett éneket egy másik, szlovák népies vallásos karácsonyi énekkel együtt, karácsony estéjén, a magyar nyelvű „hivatalos" éjféli mise után, az asszonyok, továbbra is együtt maradva, többször is elénekelték. A még ma is élő karácsonyi szokást kollektív jellege, a szoros családi és rokoni kapcsolatok, valamint a közösség etnikai zártsága őrizték meg. De fennmaradásához az is hozzájárul, hogy ez a karácsonyi koleda, a templomban énekelt másik karácsonyi népi vallásos énekkel együtt, az anyanyelvű folklórhoz, s ezen keresztül az etnikumhoz való ragaszkodás kifejezői. A gazdagabb népdalkincs, s az anyanyelvi tradíciókhoz fűződő érzelmi motivációk képezték a bázisát annak, hogy a répáshutaiak 1949 után közművelődési keretek között is ápolják, őrzik nemzetiségi kultúrájukat. Fejtegetéseinkből kitűnik, hogy a szlovák nyelv és az anyanyelvű folklór fennmaradásában meghatározó szerepe van a falu etnikai zártságának, etnikai homogenitásának. Répáshuta etnikai zártságát több - kizárólag ebből a szempontból kedvező - tényező találkozása tartotta fenn és bizonyos mértékig néhány jelenség ezt az etnikai zártságot még napjainkban is stabilizálja. Répáshután a fejlett fokú kétnyelvűség ellenére, az integrációs és az asszimilációs folyamatok kisebb intenzitásúak voltak, mint a többi bükki volt huták és hámorok körül létrejött településen. Amíg a többi település a századforduló után Miskolc és Diósgyőr iparosodó vonzáskörébe került, s a férfilakosság zöme gyári munkás lett, addig a Miskolctól viszonylag a legtávolabbra eső és legnehezebben elérhető Répáshután ilyen foglal38. PODOLÁK J. 1959. A zempléni hutatelepüléseken katolikus pap fordította magyarra a betlehemes játék szlovák szövegét. 39. SZEMES P. 1962, 50-51. Az újságíró 1954-ben járt először a faluban, s akkor még a lányok karácsony napján házról házra jártak köszönteni. 40. PODOLÁK J. 1959; MANGA J. 1969. Mindkét szerzőnek sikerült néhány esetben pontosan felkutatnia, hogy mikor következett be a nyelvváltás egy-egy műfaj esetében. Só't Podolák a betlehemes játék nyelvváltásának a fázisait is rekonstruálni tudta. 426